Én ugyan tanulok, de minek?

Véleményt kérsz a versről, feltételezem.

Nekem nem tetszik.

Semmitmondó, egy olyan ember írása, aki inkább nyavalyog, mint sem, hogy tegyen valamit.

Ugye azt nem várod, hogy megfejtsük, mitől lettél ilyen. De a jelenség eléggé egyértelmű. Tömény kisebbrendűségi érzés. Ez vezet a depresszióhoz (már nem remélek), a folytatást hadd ne mondjam.

Ez a nem remélek kulcsszó. Az ember bármit csinál, a sikerért teszi. Sokféle siker van, köztük az is, amikor az ember elégedettséget érez: kész van. Te ilyent nem érzel, nincs motivációd (ettől a munka eredménye akkor is silányabb, ha ezt szeretnéd a legkevésbé). Megszokásból csinálni valamit nem lehet eredményesen, és ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy látszik. És az emberek zöme utálja életunt ember társaságát, mert nem tud mit kezdeni vele.

Mindenekelőtt: pszichológus. Addig is derítsd fel, mióta tart, mi (mik) válthatta ki, milyen volt a mechanizmusa, mit utáltál benne a legjobban. Aztán pedig módszeresen próbálj érdeklődni. Eleinte kis dolgok iránt, később növelhető. Járj társaságba és próbál meg nem undok, nem életunt, nem közömbös lenni, hanem érdekeljen minden. Akkor majd hamarosan ezt visszakapod. És rájössz (saját tapasztalással), hogy ez jó.