Németországban mennyire befogadóak a magyarokkal?

A "nem beszélnek hibátlanul" meg a " nem tudonak egyelen értelmes mondatot sem össezhozi" közt igen nagy a különbség.

De a legtöbb esetben nem is a nyelvvel van a gond, hanem a viselkedésükkel - hangoskodnak, kiabálnak, veszekednek, szemetelnek, tolakodnak, lökdösödnek udvariatlanok -, illetve nem végzik rendesen a munkájukat, hanem lógnak, és még nekik áll feljebb.

Sajnos ezeket itt minden nap lehet tapasztani, és a németek ezért elövigyázatosak az ismeretlen magyarokkal szemben.

Én itt élek sok éve, megfelelö végzettségem van, jól - de nem tökéletesen - beszélem a nyelvet, és eddig egyetlen egyszer sem volt negatív élményem a magyar voltom miatt.

Viszont olyant már én is tapasztaltam, hogy a "magyarok", akik nem tudták, hogy én is az vagyok, a hangosan elég trágár vayg/és rosszindulatú módon beszéltek rólam meg a többeikröl abban a hitben, hogy ök megtehetik, mert nem érti öket senki. IGen meglepödtek, amikor pár alkalommal - amikor igen durva emgnyilvánulások voltak - rájuk szóltam, hogy azért nem így kellenen viselkedniük.

Szóval ha "tipikis" magyarként viselkedsz, akkor elutasítóak, ha normál emberként, nem föltünöen, akkor semmiféle lenézésben nem lesz részed.

Leszarják, hogy milyen nemzetiségű vagy, NEM NÉZNEK LE, ha normálisan viselkedsz, dolgozol, beszélsz.

Abba senki nem köt bele, ha 3 év után nem perfekt a németed, te törekedsz a tanulásra, abba viszont igen, ha 15 éve itt élsz, és mg mindig förtelmes az akcentusod és egy helyes mondatot nem tudsz kinyögni.

Most érkeztem haza Németországból, 6 hetet töltöttem Münchenben és környékén, ami azt illeti, elég aktív voltam ezalatt az idő alatt, szóval volt szerencsém sokat látni az ottani létből, jóformán semmit nem tapasztaltam abból, amit leírtál. Mindenki full kedves és segítőkész volt velem. 18 éves vagyok, és vannak még azért hibáim a nyelvvel kapcsolatban, de mindenki igyekszik megérteni, amit mondani szeretnél, nincs lekezelés, nem az intoleráns magyar mentalitásra vannak nevelve, hanem a befogadásra. Három unokatestvérem is kint lakik, dolgoznak, mindegyikőjüknek rendes foglalkozása van, és meg van becsülve a munkájuk, sosem költöznének haza és őszintén szólva én is elkezdtem fontolgatni, hogy kint folytatom az életemet, mert fantasztikus látni, hogy megy a gazdaság, nem lepusztult falvakkal van teli az ország, az emberek pedig nyitottak, az iskolában a gyerekeket pedig arra ösztönzik, hogy mindenféle különbözőséget fogadjanak el, a külföldi szülők gyerekeitől például nem várják el, hogy feladják a kultúrájukat, nyelvüket, sőt... arra biztatják őket, hogy tartsák meg, vagy ha olyan ünnepség van, akkor a saját országuk népviseletébe öltözzenek, ezzel is népszerűsítve a diverzitást.

Véleményem szerint az is a magyar gondolkodást tükrözi, hogy ilyeneket hallottál a német emberekről, akik egyébként egyáltalán nem olyanok. Gyűlöletkeltés az "idegenek" iránt.... az folyik ebben az országban, sajnálatos módon. Kedvencem, mikor újra megláttam azokat a szép kék plakátokat.