A két világháború alatt besorozott magyarok hogy kezelték a tényt hogy idegen embereket öljenek?

Ha még nem tetted, olvasd el a Nyugaton a helyzet változatlan c. könyvet, ott választ kapsz rá, hogyan megy ez.

Besoroznak. Kemény kiképzés - már ott megtörnek sokan - kivisznek a frontra, bevágnak a lövészárokba. Először nem történik semmi egy hétig, ronggyá unod magad.

Aztán tüzérségi tüzet kaptok - sokan már ekkor megőrülnek - fülsiketítő robbanások, permanens életveszély mondjuk két napig, aludni lehetetlen, bármely pillanatban terád eshet a bomba.

Aztán éles sípszó hallatszik, szuronyt fel, ki az állásból, támadás, az ellenség is támadásba lendült. Lángszórók, géppuskák, szuronyok, hullanak az emberek mint a legyek. Szembe veled egy ellenséges rohamsisak, feléd rohan. Te nem akarsz meghalni, fiatal vagy, haza akarsz menni.

Ha a saját apád rohanna ott szembe veled, azt is megölnéd.