Nem szeretem Magyarországot, egyáltalán nem vagyok boldog, szeretnék elköltözni Ausztriába, mit tegyek? 24F

Őszinte leszek és az igazi érzéseim, gondolataim fogom elmondani nektek. Én egy őszinte ember vagyok, csak az egyenes beszédben hiszek. Nem szeretem Magyarországot, boldogtalan vagyok. Nem érzem magam magyarnak. Szerintem a Sors tévedett, amikor ide születtem. Mindenképpen szeretnék elköltözni Ausztriába, ez az egyik legfontosabb életcélom.

Minden nap tanulom a német nyelvet, folyamatosan hallgatok YouTube oktató videókat. Rendszeresen nézek osztrák filmeket, osztrák TV sorozatokat német nyelven. Majdnem mindig a kezemben van a német szótár, sokszor olvasom a német nyelv oktató könyveimet. A német nyelv elmondhatatlanúl fontosabb és kedvesebb a lelkemnek, mint a magyar.

Nem szeretem a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, Magyarország történelmét, az itt élő emberek mérhetetlen bunkóságát, műveletlenségét. Borzalmasnak tartom a magyar emberek mentalitását, a gyűlölködésüket és pesszimista életfelfogásukat. Gyakorlatilag fájdalmat jelent számomra Magyarország, nagyjából úgy, ahogy van. Igyekszem távol maradni a magyar mentalitástól és felfogástól, amennyire csak lehetséges.

Nem érdekel, hogy Magyarországon sok szórakozási lehetőség van a fiataloknak. Olyanokra gondolok, mint amiket a Balaton környékén szoktak rendezni nyáron. Nem érdekelnek ezek a programok, mert én sokkal jobban szeretem a nyugalmat és egy kellemes könyvtár nyújtotta élményéket.

Nem érdekel, hogy a magyar lányok gyönyörűek, mert véleményem szerint, belső tulajdonságokban már egyáltalán nem szépek. Minden tiszteletem a kivételeké, de az esetek 90 százalékában azt tapasztaltam, a magyar lányok rendkivül bunkóak, agresszívak és gyűlölködők. Én másfél éve azon vagyok teljes erővel, hogy találjak egy rendes lányt, akivel kapcsolatban lehetünk, de folyamatosan csalódnom kell. A hölgyek mentségére szóljon, rengeteg a goromba, buta férfi is.

Munka ügyet tekintve, én alkalmazott grafikus vagyok. Minden nap beszélek angol és német nyelvet külföldi megrendelőkkel. Számomra nem jelent semmiféle problémát ez. Mi több, imádok külföldi nyelven beszélni, ugyanis nem szeretem a magyar nyelvet. Imádok rajzolni, számomra a művészet egy univerzális nyelv.

Ettől független, magán beszélgetések során, MINDIG nagyon udvariasan, finoman közlöm az érzéseim. Sohasem becsmérlem, sértegetem bárkinek is a magyarságát, vagy kötődését Magyaroszághoz. De hazudni sohasem hazudok és mindig őszintén elmondom, hogy nem szeretem ezt a helyet és nem érzem magam magyarnak.

Sokan támadnak engem és haragudnak rám, amiért költözni szándékozom, illetve, mert nem vagyok boldog itt. Nagyon csúnya dolgokat vágnak a fejemhez, ami fáj. Olyanokat hallok, hogy "hazaáruló", "gyáva", "elmenekülsz a problémák elől", "az egész életed egy menekülés lesz", "zsoldos vagy akinek csak a pénz a fontos", "lelketlen szörnyeteg", "életképtelen vagy" stb...

Hagy fogalmazzam meg az érzéseim. Egyszerűen, csak nem illek bele az itt található kirakós játékba, nem illek bele ennek a helynek a kultúrájába, szokásaiba, az itt élő emberek butaságába. Hozzám méltatlannak érzem a magyar körülményeket. Nem utolsó sorban, a szerény anyagi lehetőségek sem a legjobbak.

Amit viszont kikérek magamnak, hogy csupán anyagi okok miatt szeretnék elmenni innen.  Sokan arra hivatkoznak, azért szeretnék elköltözni, mert hatalmas luxus igényeim vannak. Ez egész egyszerűen nem igaz. A valóság az, olyan "luxusra" vágyom, hogy ne kelljen rettegnem a gyenge egészségügytől, vagy hogy bátran nézhessek előre az elkövetkezendő hónapoknak, éveknek. Félelem nélkül élni, hogy nem kell elhagynom a lakásom, mert nem tudom fizetni a lakbért.

Vagy olyan "luxusra", hogy bátran, félelem nélkül beszélhessek egy fiatal fiúval, lánnyal az utcán, hogy nem bunkó hangnemet kapok, hanem esetleg értelmes beszélgetési lehetőséget. És hogy 1 évben egyszer elmehessek tisztességesen nyaralni.

És mégegyszer mondom, nem luxus cikkekre vágyom. Nem életcélom a Plazma TV, Lamborghini és társai, hanem olyan alap dolgokra gondolok, mint kenyér, WC papir, tészta, paradicsom, burgonya, ásványvíz, cukor, só, banán... Hogy ezeket az igenis fontos termékeket a szűkös anyagi korlátoktól való félelem nélkül tudjam megvenni, arányos mennyiségben, minden egyes nap.

Ahogy mondtam korábban, én tisztelem Magyarországot, alázattal fogok gondolni a gyökereimre. De nem tagadom, amennyire lehetséges, igyekszem majd MINDENT elfeledni Magyarországgal kapcsolatban, a családomat leszámítva. Sajnos nem találtam meg itt a számításom és semennyire nem illek bele az itt látható kirakós játékba, nem nekem valóak az itt tapasztalható körülmények.

És hogy őszinte legyek, bár tisztelem Magyarországot, egyáltalán nem szeretem. Nem érzem magam magyarnak, nem vagyok boldog itt és túlnyomó részben csak fájdalmat jelent nekem a magyarságom. Az, hogy magyar vagyok, számomra csak egy dokumentációs információ, ami, többek között, a személyi igazolványomban látható. Ha meg lehetne oldani, bizonyos idő elteltével nagy örömmel válltoztatnám meg a nemzetiségem magyarról osztrákra.

De ettől független, ahogy mondtam korábban, tisztelem Magyarországot és elfogadom a tényt, ide születtem. De semmiképpen nem fogok itt élni, az teljesen ki van zárva. És egyáltalán nem érzem azt, én ide tartoznék, nekem bármiféle misztikus kötődésem lenne a magyar földhöz. Viszont külföldön mindig szép dolgokat fogok mondani Magyarországról, mert ennyivel azért tartozom a szülőföldemnek.

Szeretnék gyermeket vállalni a jövőben, de úgy gondolom, Magyarországon ez egy hihetetlenűl bizonytalan, rizikós vállalkozás. És nem hinném, szörnyeteg lennék csak azért, mert belátom azt a nyilvánvaló tényt, Magyarországon gyakorlatilag hatalmas veszély a gyermek születése, mert egyáltalán nem biztos, meg tudod-e adni neki az alap dolgokat. Nem csupán anyagi dolgokra gondolok, hanem mindenre.

Szeretem Európát, szeretem a csodálatos kontinensünket, szeretném megismerni a másik, nyugati felét. Őszintén kérdezem, hol van ezzel a baj? Hogy szeretnék világot látni? Hogy érdekelnek a különféle kultúrák?

Kikérem magamnak, hogy gyáva lennék és menekülnél a problémák elől. Az a nagy helyzet, hogy én Magyarországon nem érzem magam itthon, tehát nincs is nagyon honnan elmekűlnöm. Magyarország nekem nem a hazám, nem érzem magam magyarnak.

Nem vagyok naív és teljes mértékben tudatában vagyok annak, Ausztriában is vannak problémák. Tudom, hogy komoly nehézségeim lesznek és hogy keményen kell majd harcolnom folyamatosan. Hogy rengeteg csalódás, fájdalom vár rám és hogy finoman fogalmazzak, nem fognak vörös szőnyeggel várni. Még az sem kizárt, életem legnagyobb csalódásait fogom kapni. De a döntésem végleges, elmegyek Magyarországról. Ha nem Ausztriába, akkor máshová.

Egy rohamos mértékben globalizálódó világban élünk. Egy olyan világban, ahol az internet jelentős mértékben elhalványította az országhatár beli különbségeket és kultúrális eltéréseket. Gyakorlatilag a Föld bármelyik pontjára el tudunk jutni repülővel hihetetlen gyorsasággal. Tiszteletben tartom, ha valakinek fontos az a tudat, magyar lehet. Csak nekem ez semmit nem jelent.

A kérdésem a következő: hogyan kezeljem érzéseim, gondolataim ezen ügy kapcsán? Hogyan léphetnék túl a magyar múltamon? A felejtés erőltetése lenen a megoldás, vagy csak szimplán hagyjam, hogy az idő begyógyitsa a sebeimet, sérelmeimet?