Fájdalommal tőlt el, hogy Magyarországon születtem és negatív érzéseket mozgat meg bennem, szeretnék külföldön élni, hogyan tudnék továbblépni érzelmileg? 24F

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy maximálisan tisztelem Magyarországot. Tisztelettel és alázattal gondolok a tényre, ide születtem. Tiszteletben tartom a Sors döntését, hogy valamiért, nekem ide kellett születnem. Nem értem, hogy miért döntött így, de elfogadom a döntését.

Tiszteletben tartom Magyarország kultúráját, szokásait, hagyományait. Sohasem tudnék rossz dolgot mondani Magyarországról, hogy ezzel nehogy megbántsak valakit.

De nem tudok (és nem is szeretnék) elsiklani azon tény felett, hogy egyáltalán nem szeretek itt élni. Fájdalommal töltenek el a nagyon negatív emlékeim, amiket itt szereztem. Büntetésnek érzem, hogy itt lakom.

Legfőképpen a borzalmas gyermekkori élményeim (iskolában gyakran bántottak, volt, hogy meg is vertek) és a csúfolódások fájnak. Kiközösitettek, mert a művészetem túlságosan egyedi átlag embereknek (rajzfilmeket készitek és verseket írok, illetve novellákat, magyar és angol nyelven)

De leginkább azért bántottak, mert meleg vagyok. Szándékosan nem verem nagy dobra a dolgot, nehogy terhére legyek ezzel embereknek. De kapcsolatban élek 4 éve és bizonyos mértékben, ez azt eredményezi, hogy tudnak róla az emberek. Volt párom már iskolás éveim alatt is, de ő egy másik srác volt. Utáltak emiatt és gyűlöltek engem, volt, hogy megvertek.

Pedig hangsúlyozom, szándékosan igyekeztem privát ügyként kezelni a dolgot, amennyire csak tudtam. Nem voltam sohasem provokatív. De sok más dolog is fáj nekem. Édesanyám leszámítva, az egész családom utált engem mindig is. Barátaim szinte sohasem voltak, magányos voltam. Fájdalommal látom, hogy Magyarország szinte semennyire nem tiszteli természeti kincseit. Brutális mértékben írtják a fákat, amit NEM tudok tovább elviselni. Egyre kevesebb a zöld felület, szinte megfulladok.

A műemléket gyakorlatilag nem tisztelik eléggé Magyarországon. Romos várakat nincs pénz helyrehozni, de sok más dolgot felépíteni van. Az egészségügy romokban. Az oktatás rendkívül gyenge. A társadalom jelentős része műveletlen, buta, agresszív, rasszista és homofóbb. A fizetések rendkívül alacsonyak. A körülmények egyre rosszabbak. Az emberek mentalitása fájdalmasan pesszimista. Nem tudom ezt tovább elviselni.

Iszonyatosan, elmondhatatlan módon GYŰLÖLTEM az iskolai ünnepségeket. Mindig tisztelettel és alázattal csöndben maradtam végig az ünnepségeken, de március 15 és október 23 egy borzalmasan fájdalmas nap lett a számomra. Az iskolában meggyűlöltették velem az ünnepségeket. Ez az egyik legrosszabb emlékem és gyomorfájásom (vagy szó szerinti hányás rohamom) van ezen 2 ünnepség miatt, ezért mindig igyekszem elkerűlni őket, amennyire lehetséges, nem tudomást venni róluk. Tiszteletben tartom, hogy sokak számára ezek fontos ünnepek, de nekem büntetések.

Azért tanulom én és a párom is a finn nyelvet, mert Finnországban szeretnénk élni. Mindketten imádjuk a telet, a fákat, a zöld övezeteket. Fontos információ még, hogy Finnországban házasodhatnak a meleg emberek. Nagyon szeretnénk ott élni és ha minden jól megy, olyan 3 év múlva, már ott tudunk lenni.

Finnország számunkra végleges hely lenne, ki szeretnénk költözni. Gyakorlatilag ez lenne az új otthonunk. Magyarországra csak látogatóba jönnénk haza, talán olyan 2-3 évente néhány napra. Hangsúlyozom, tisztelettel gondolok arra, Magyarországon születtem, alázattal fogok róla beszélni külföldön, de az is tény, hogy szeretném teljes mértékben kitörőlni az emlékeket magamban. Én és a párom is, mindketten.

De, ha külföldi kérdezi, milyen Magyarország, azt fogom mondani, hogy Budapest nagyon szép, a Balaton kellemes, az Alföld csodálatos, a gulyásleves pedig finom. Amennyire lehetséges, pozitív képet fogok festeni Magyarországról. De ha tovább kérdezősködnek, miért mentem el innen, őszintén meg fogom mondani, hogy bántottak az emberek és a körülmények nem voltak ideálisak.

Kérdésem a következő! Hogyan tudnám elérni, hogy a lelkemben hátrahagyjam a fájdalmas emlékeket? Hogyan tudnék lapozni? Hogyan tudnék teljes mértékben a jövőbe nézni? Nagyon szeretem a párom és szeretnék boldogságban élni vele, anélküli félelemben, hogy gyűlölnek minket és nemhogy nem házasodhatunk, de gyakorlatilag azért is támadnak minket, mert kapcsolatban vagyunk.