Mit gondoltok erről a versről?
Mért büntetsz sor, kegyetlen fintoroddal,
mely széttöri lelkem, ilyféle indokokkal,
hogy az a várva várt nap, mely nyakamon ült,
s szívem hangulata, mely már kihűlt,
azóta, hogy olvasván üzenetét,
mely által összetört, mint lét
mely olyan gondolat, mi mar
s rajta túllépni hamar,
nem lehet.
Kegyetlen élet ez, mit megtapasztalok,
jó nem jön el úgy, hogy ne legyen indok,
ezt a csodásnak vélt napot elodázni,
zokogó lelkembe mély törést vágni,
pedig ismertem azt, hogy ki vagyok,
és azt a lányt is, aki ott hagyott
azzal a fájó üzenettel,
hogy vasárnap mégsem jő el
mit várok.
Nem bánom, mi eddig történt
s gondolatom, én majd önként
véget vetek, annak mi bánt,
szörnyű érzés, mely mélybe ránt,
de erőt veszek magamon,
és az egészet úgy hagyom,
ahogy annak lennie kell,
mert nem vet gátat a hely,
hogy élhessek.
Ez az élet, mely ezután les rám
újra reményt, s bizalmat adván,
vele felkészülök minden rosszra,
hogy ne legyen égető, e-nap hossza
s ha újra ily fájdalmat látok,
majd óriásit kiáltok,
mely kiáltásból mindenki tudja,
neki Igen, még van kiútja
ebből a helyzetből.
De mikor meglátom őt, s végig nézek rajta
mindkettőnk bensője, csak azt akarja
hogy szűnjön meg körülöttünk a világ,
nyújtsuk egymás felé kezünket, mint ág
mely a pirosló almát kívántatta,
s kezét a két kezembe adta,
szenvedélyes csókok közepette
oszlik el az idő felettem
s felette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!