Középkorban olyan királyi herceg aki nem volt trónvárományos nem is szólhatott bele testvére döntéseibe?

néhány szót olvasni olyan hercegekről akik nem voltak olyan fontosak a történelemben, nem jutott nekik a korona, de mivel ugyanúgy a király fiai voltak nyilván volt valami hatalmuk, ugyanúgy tisztelték őket vagy ha háború volt segítettek sereget gyűjteni stb. szóval mikor a testvérük, a trónvárományos bátyjuk a trónra jutott mint új király, ők semmi tanácsot nem adhattak vagy esetleg szólhattak bele a döntéseibe? ott ahol nem ilyen ármánykodás viszálykodás volt, hanem békében megértették egymást mint pl. IV. Bélának Kálmán öccse. kinek a szava volt fontosabb, egy rokoné, vagy a hivatalos tanácsadóké?