Régen milyen volt az egyetemi rendszer? Miben volt más?

Nagyon vázlatosan régen volt főiskolai szintű képzés, illetve volt okleveles egyetemi képzés. Ma van alapképzés, mesterképzés, és osztatlan képzés, és igyekeznek a főiskolai képzéséket is átalakítani. Ezek a képzési időben különböznek.

[link]

Az osztott képzésre még ma sem álltunk át teljesen, és sok intézmény nem is szeretné radikálisan változtatni bizonyos képzésein. Ezért vannak osztatlan képzések, ezért van sok helyen csak névlegesen osztott képzés,a tanterv nem ezt tükrözi.

Továbbá a mai rendszer valamiben átjárhatóbb, sőt akár még olyat is lehet csinálni, hogy mesterre/doktori iskolára külföldi egyetemet választasz.

Nem titkolt cél, hogy minél több diplomást adjanak ki (bár az utóbbi években elég tudathasadásos az oktatási rendszer ebben a kérdésben). Ez szükséges, azonban vannak olyan negatív hozományai, amit itt hoszzú lenne leírni, külön kérdést érdemelne.

A kredit rendszer az egységes követelményrendszert hivatott szimbolizálni. Mutatja, hogy mennyit kell foglalkozni egy tárggyal, szerepe van az átjárhatóságban, illetve súlyozást jelent az átlagban. 1 kredit elméletben 30 munkaórát jelent (előadás, házi, labor, tanulás is beleszámít). Ez valamikor reális, valamikor egyáltalán nem.

Pédául középiskolában egy ének, tesi érne 1-2 kreditet, míg egy fizika, vagy magyar 3-5 kreditet. Így félév végén úgy jönne ki az osztályzat, hogy szumma jegy*kredit / összes felvett kredit. A súlyozott átlag tehát igazságosabb, mint a szimpla átlagolás, de persze ez sem tökéletes rendszer.

Nem volt a tárgyaknak kredit értékük.

Megvolt hogy pl az első félévre 9 tantárgyad van. Ha levizsgáztál mind a 9-ből akkor mehettél a második félévre. Ha 2-ből nem lett meg a kettesed akkor kihagytál egy félévet és utána újból jártad az első félévet (igaz már csak arra a két tantárgyra kellett bejárnod).

Régen a főiskolai képzés négy év, az egyetemi öt év volt. Az egyetemin az alapozó időszak három év volt, majd az utolsó két évre sávokat kellett választani, és azokra az órákra járni, amik a sávban voltak, továbbá még el kellett végezni néhány tárgyat.

A mi időnkben bukás esetén nem kellett kihagyni egy félévet, hanem csak azokat a tárgyakat nem lehetett felvenni, amelyek a bukott tárgyra épültek. A bukott tárgyat a következő évben vagy években kellett pótolni, utána azokat is fel kellett venni, amik ráépültek.

Ma sem kell halasztani bukás miatt, csak ha az előtanulmányi rend olyan, hogy úgy épülnek rá a későbbi tárgyak. Illetve az IS bonyolítja a dolgot, hogy van úgynevezett aláírás, ami általában feltétel, és van sikeres vizsga, ami általában csak később (szakosodás, diploma) lesz követelmény.

Nálunk vizsgakurzus szinte mindig félévente van, így a bukott vizsga még nem feltétlen jelent csúszást. A tárgy viszont valamikor csak évente indul, így egy bukott aláírással már jó esélyed van a csúszásra.

Egyébként ha egyenesben vagy, akkor az órarend nagy része kötött, azaz nem kell/nem tudsz iszonyat sokat variálni rajta. Kicsit a szabadság illúziója csak, inkább azért van rá szükség, hogy minél kevesebb embernél legyen ütközés, ahogy a szemeszterek telnek.