Jelent valami bajt ha közömbösek a reakcióim a durva dolgokra?

Lehet baj.

Mert az a jellemző, hogy az ember meg se bírja nézni, vagy ha megnézi, akkor nagyon is hatással van rá.

Az empátia hiánya szerintem nagyon rossz tulajdonság. Persze túlzásba se kell vinni. De az nem jó, ha ennyire elszigetelt vagy.

Válasszuk szét, hogy mit mutatsz, és mit érzel. Azt, hogy kifelé mi látszik az érzelmeidből, az dönti el, hogy befelé forduló, vagy nyitott vagy-e. Ha az előbbi, lehetséges, hogy környezeted szinte semmit nem érzékel a reakcióidból.

Ha viszont valóban semmiféle, vagy csekély érzelmet érzel, akkor tényleg érzéketlen vagy. Ez szomorú. Rád nézve is, de még inkább arra, hogy kisgyerek korodban nem kaptál elegendő érzelmet. A sajnálat más, az tanult dolog.

Az ember úgy van megalkotva, hogy születése pillanatában semmit nem tud, kommunikálni se. Ezt az érzelem helyettesíti, aminek érzékelése velünk született dolog. A csecsemő mindent, éhséget, fájdalmat, elégedettséget érzelemmel fejez ki, mégpedig az ellesett módon. Mivel 1-másfél éves korára megtanul beszélni, onnantól az igényeit, állapotát szavakkal fejezi ki, ezért az érzelmeken keresztül való tanulás véget ér. Az adott ember olyan alapvetően érzelmi életet tud élni, amit addig megtanult. Utána már tudatos tapasztalat szerint tanul, ennek hatása az érzelmekre sokkal de sokkal kisebb.

Keresd érzelemdús kortársaid társaságát, és tudatosan lesd el viselkedésüket. Ez egy tanulási folyamat. Lassú, de biztos. Ha ezt teszed, többet nem is kell foglakoznod vele, az agyad majd alakítja.