Milyen különbségeket láttok a 90-es évekbeli szórakozóhelyek és a maiak között? Van olyan ami azóta változatlanul működik?

Nagyjából az a különbség, ami a az akkori és mai társadalom között. Ami az akkori szemlélet és mai között. Van olyan, ami változatlanul működik, mert erre is van igény. Akik akkor szórakoztak, közülük sokan ma is teszik, és igényeik nem változtak. Ki kell tehát elégíteni.

De vannak lényeges különbségek is. Egy példa. Ma alig vannak igazi táncos helyek. Ahol ezé a főszerep, nem rángatózunk egy helyben, hanem táncolunk - a lábunkkal. Van még más is.

A kilencvenes évek rendszerváltás utáni korszakának volt egy kísérleti bája. Vendéglátósok sokan próbálták megvalósítani az álmaikat, teljesen egyedi helyek alakultak ki. Csak éppen ezek legtöbbje nem volt piacképes. Nagyon jó helyek születtek, de pár év múlva bezártak, mert mi, kispénzű fogyasztók, nem tudtuk eltartani ezeket, hiába volt rá igényünk.

Azóta már ilyen kísérleti jellegű helyek nem születnek. Meg van az a sztenderd, ami tutira bejön anyagilag: a pizzéria, a söröző, az úgynevezett kávézó, ami valójában sima kocsma, csak k..va drága, plusz a táncos tomboldák, ahol olyan hangos a zene, hogy beszélgetni nem is lehet. Ennyi.

Az igazán egyedi, különböző tematikára felépülő, klubszerű törzshelyek ma már szinte teljesen eltűntek. (Hozzáteszem, a vidéki városokra van rálátásom, többre is, de a pesti helyzetet nem ismerem.)

Nem értek egyet Miquellel. A 90-es években pont hogy egyfajta nyitás volt, addig inkább a házibulizás dominált, akkoriban kezdődött el a nyilvános helyekre járás. Meg is ugrott a helyek száma hirtelen.

A beszélgetős kiskocsma azért nem egészen ez a kategória. A kocsmázás nem szórakozás, hanem életforma. :) Aki kocsmázik, az napi szinten kocsmázik, nem csak hétvégén este, szórakozásból. Van aki meló előtt ugrik be, más meló után vezeti le a feszültséget, nyugdíjasok a piacra jövet-menet vagy kutyasétáltatáskor, stb.

Ez egy teljesen más világ, az ilyen kocsmák sosem voltak az éjszakai szórakozás színterei, korán be is zárnak. De vannak még ma is ilyenek, törzsvendégekkel, baráti társaságokkal és viszonylag olcsó árakkal.