Valaki le tudná írni a nyomorultak cselekményét pár mondatban?

A főhős, Jean Valjean alakja kapcsolatot teremt a többi szál hősei között is. Jean Valjeant szülei halála után nővére, Jeanne neveli, akinek hét gyermeke van. Miután nővére megözvegyül a huszonöt éves Jean Valjean támogatja nővérét és nővére gyermekeit. Egy télen, mikor a gyermekek éheznek kenyeret lop; elfogják. Jean Valjeant "éjjel, lakott házban elkövetett betöréses lopás" címén öt év gályarabságra ítélnek. 1796-ban kezdi meg letölteni büntetését, de négy szökési kísérlete miatt csak 1815 októberében, 19 év raboskodás után szabadul.[2]

Szabadulása után éhesen vándorol az országban, de sehol sem kap munkát, mert a törvény kötelezi rá, hogy kérdésre felfedje fegyenc múltját. Úgy tűnik, nincs számára más út, csak a már valaha megkezdett bűnözői élet. Digne városának püspöke, Myriel, akit tiszteletből Bienvenu úrnak hívnak, megvendégeli őt egy éjszakára. Jean Valjean még az éjjel ellopja a püspök ezüst evőeszközeit és eltűnik, de a hatóságok elfogják és visszahurcolják a püspökhöz. Bienvenu úr azonban azt hazudja, hogy önként adta Jean Valjeannak az evőeszközöket, ráadásként két ezüst gyertyatartóját is a volt fegyencnek ajándékozza, így megmentve őt a visszaesőknek járó gályarabságtól. Ezután Jean Valjean egy kisfiútól - Kicsi Gervaistől - ellopja a kétfrankos pénzérméjét. Tettén megbotránkozik. Visszaemlékezve a püspök jóságára Jean Valjean megtér, elhatározza hogy életét a jócselekedeteknek szenteli.

Hat év múlva gazdag iparosként látjuk viszont Montreuil-sur-Merben, aki városa felvirágoztatásáért és támogatásáért nagy tiszteletnek örvend. Úgy ismerik, mint a rejtélyes Madeleine urat, senki sem tudja igazi nevét, s ezzel szembeszegült a feltételes szabadság tilalmának – de igazi személyazonosságát a gályarabság kockázata mellett is titkolja. Szerencsétlenségére Javert helyi rendőrfelügyelő elfog egy szegény embert, akit tévesen Jean Valjean-ként azonosít és bíróság elé állít. Az igazi Jean Valjean, hogy megmentse a tévesen azonosított foglyot a súlyosabb ítélettől, felfedi kilétét, így maga kényszerül gályára menni. Nagyjából ugyanebben az időben találkozik Fantine-nal, a szerencsétlen múltú munkásnővel, aki hogy megélhetését biztosítsa, prostituált lett és Cosette nevű kislányát a kétszínű és kapzsi kocsmáros házaspár - Thénardier-ék - gondjára bízta abban a reményben, hogy rendszeresen küldött pénzéből azok majd jól tartják amíg ő maga nem képes rá. Ezután megbetegszik, de halála előtt még találkozik Jean Valjeannal, aki megígéri neki, hogy megkeresi lányát és gondot visel rá. Jean Valjeant gályára viszik, de ez nem akadályozza meg abban, hogy állja Fantine-nak adott szavát. Megszökik és kifizeti a zsaroló Thénardier-ékat, Cosette-tel Párizsba menekül Javert elől, ahol Fauchelevent álnéven egy apácazárdában rejtőzik el. A zárdában mint kertész dolgozik, hogy közel lehessen Cosette-hez.

Tíz évvel később, 1832-ben együtt elhagyják a zárdát, és egyenesen a június 5-én kezdődő királyellenes felkelés utcai eseményeibe csöppennek. A Lamarque tábornok halálán feldühödött csapat egy Enjolras nevű ifjú vezetésével harcba bocsátkozik a katonasággal, s a csapathoz csatlakozik Gavroche - Thénardierék utcán csavargó fia - is. Marius Pontmercy - az egyik forradalmár, akit politikai nézetei miatt kitagadtak családjából - szerelmes lesz a csodaszép lánnyá cseperedett Cosette-be. Eközben a szintén Párizsban tartózkodó tolvaj Thénardier család Jean Valjean nyomára bukkan, de Éponine - az egyik Thénardier lány - Marius iránti szerelemből megakadályozza, hogy betörjenek Jean Valjean házába, így megmenti mindhármukat.

Röviddel ezután kitörnek a súlyos harcok. A felkelők között titkosrendőrként kémkedő Javert kiléte kiderül, a rendőr fogságba esik, de kivégzését a végső pillanatra halasztják. Éponine álruhában, férfinak öltözve vesz részt a harcban. A kezével befogja egy katona puskacsövét, aki Mariust veszi célba. A puska elsül, a golyó átütve a lány kezét a hátán jön ki, de Marius megmenekül. Éponine felfedi kilétét Marius előtt, boldogan hal meg szerelme karjai közt. A felkelőkhöz csatlakozik Jean Valjean is, hogy megóvja Mariust a harcokban. Jean Valjean a felkelők bizalmát hősiességével és okosságával kiérdemelve titokban szabadon engedi Javert, a rendőr őszinte megdöbbenésére. Mielőtt a felkelők harca elveszne Jean Valjean talál egy csatornanyílást, amin keresztül észrevétlenül elmenekül Marius-szal együtt, aki súlyosan megsebesült a barikádot védve. Az eszméletlen fiút a hátán viszi a föld alatti csatornában. A csatorna kijáratnál Javert várja, aki ugyan nem ismeri fel, de Jean Valjean önként felfedi kilétét neki. Javert szeretné kötelességének megfelelően a volt fegyencet azonnal a rendőrségre vinni, de meghasonlik önmagával. Jean Valjeannak megengedi hogy hazavigye a még mindig eszméletlen Mariust és értesítse Cosette-et Marius hollétéről. Javert Jean Valjean lakhelye előtt várja, hogy a volt fegyenc értesítse Cosette-et és visszatérjen. Közben saját hivatástudata és felébredt tisztelete, csodálata Jean Valjean iránt rettentő dilemmába kényszeríti. Végül lelkiismeret-furdalása miatt meg sem várja a volt fegyencet. Eltávozik, majd öngyilkosságot követ el. Mariust visszafogadja családja, felgyógyul sebéből és összeházasodik Cosette-tel. Jean Valjean visszautasítja, hogy egy házban lakjon a fiatal párral, és felfedi fegyházviselt múltját Marius előtt. Marius elborzad, megígéri, hogy megtartja Jean Valjean titkát. Jean Valjean miután elrendezte nevelt lánya sorsát, végelgyengülésben meghal.

[link]