Csak nekem ilyen felfoghatatlan ez a dolog? Valóban vannak ilyen buta emberek?

Jó, a földrajzot hagyjuk. Az alapproblémád szerintem az ismerethiány. De hogy igényed van, azt itt mutatod, és ez elég alapnak, csak ne hagyd abba. Esetleg még a földrajzot se.

A hagyomány, népviselet, népkultúra (a néptánc is), egy nép kultúrkincs, annál jobban őrzi, minél inkább veszélyben látja. De ez nem a konkrét egyénre vonatkozik, hanem a népre. A konkrét egyén lehet sokféle. Okos és buta, érdeklődő és igénytelen, érzékeny a népi nemzeti kérdésekre, és érdektelen.

Az elszakadt területeken általában (de nem mindenkinél!) fontosabbak a hagyományok, mert ezáltal érzik valahová tartozónak magukat, ahová úgy vélik, nem engedett (és sokáig tényleg nem). Bácskában és Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben, sok olyan település van, ahol ezek az értékek fontosak. Magyarországon ez triviális, ezért kevéssé törődünk vele, különösen a hétköznapi életben. De azért ne feledjük, a táncház mozgalom innen indult, és ma is élénk.

Neked sikerült összeakadnod egy családdal, ahol mindez nemcsak lényegtelen, de nem is tudnak róla. Ahogy meséled, sok egyébről se, mondjuk például a gyereknevelés alapjairól se. Ez például egyenes út, hogy a következő generációt semmi se érdekelje, főleg nem a néphagyomány. A rockkal és a többivel semmi probléma, a fontos az arány és a hely. Táncolhatunk rockot és csárdást, vagy bármi mást. Aki a táncot élvezi, sokfélét fog, mert a sokféleség jobb, mint az egyhangúság.

Tapasztalj, tanulj, és Bácskát soha ne feledd. Mert akkor is a szülőhelyed, ha amúgy Szerbiának hívják.

Utolsónak:

Értem, amit mondasz, van benne igazság.

De miért fontosabb a néphagyomány, mint a polgárság (és a nemesség - ez inkább csak ránk, leszármazottakra vonatkozik) által ránk maradt értékek?

Jelentős íróink nemesi származásúak voltak, pl.: Jókai Mór.

Az irodalmat és a színművészet (amik meghatározzák egy európai ország műveltségét) ez a két réteg támogatta.