Milyen volt az élet a Szovjetúnióban?

Ez attól is függ, hogy hol és mikor?

Mert az a birodalom nagyon nagy volt ám! Sőt sajnos elég sokáig fent is maradt.

Az ország hatalmas volt, az Orosz még így is az. Nyilván hatalmas különbségek is voltak életszínvonalban és "szabadságban".

A mai volt tagköztársaságok pl. ahogy tudom, mostohagyereknek számítottak, ott helyenként igen nagy volt a szegénység.

Magyarországról szokás mondani, hogy a "legvidámabb barakk" volt, éppen ezért a volt Szovjetunió sok helyen volt keményebb politikai téren is.

1964-től a Brezsnyevi korszakkal kezdődött némi enyhülés, de ez igen viszonylagosan értendő, inkább az azt megelőző világ volt nagyon cudar.

Oké, kb. '70-től, de mégis hol? Nagyvárosban? Kis faluban? Egyenesen Moszkvában vagy Péterváron? Tagköztársaságban, hogy Oroszországban? Egyáltalán nem mindegy. Ahogy a mai napig hatalmas különbségek vannak a nagyvárosok és a világvégi tajgai kis falvak között, úgy régebben is ez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a városban sem lehetett mindent kapni (néha még alapvető élelmiszereket sem). Ezt úgy kell elképzelni, hogy előfordult, hogy a moszkvai GUM áruház is üresen tátongott, mert nem volt sem áru, sem vevő...

A politikai elnyomás viszont a nagyvárosban jobban érezhető volt: nem raktak minden 200 fős faluba KGB-tisztet, Moszkvában és Péterváron viszont nagyon sokan voltak. Az biztos, hogy az értelmiségre igencsak rájárt a rúd, mert elég volt egy rossz szó, egy kétértelmű verssor, és a GULAG-on találtad magad.

A 70-es évek és a 80-as évek eleje (Brezsnyev és Andropov kora) az aranykor az orosz emlékezetben. Egyszerű munkásoknak és parasztoknak ez volt a legjobb időszak, növekvő életszínvonallal, biztos állásokkal, állami oktatással és egészségüggyel. Nagyobb lakások épültek (a brezsnyevkák), szemben a korábban épült szűk kis lyukakkal (a hruscsovkákkal). A SZU-ban mindig is kritikus kérdés volt a lakáshiány, az emberek a szüleikkel, nagy szüleikkel éltek, kis házakban és lakásokban számtalan ember zsúfolódott. Ez a 60-es, 70-es években sokat enyhült. Az emberek nagyobb arányban jutottak autóhoz, nyaralóhoz stb. A politikai elnyomást az átlagember nem nagyon érezte, leszámítva mondjuk a díszszemléket, felvonulásokat, meg a rengeteg politikusi beszédet stb. Ezeket unták, de valamilyen szinten buli is volt pl. egy majális. Az átlagember nem politizált nagyon, nem is lehetett meg nem is volt érdekes a politika. A társadalom elkezdett rétegződni, mert ugye a szocializmusban mindenki egyenlő, de valójában a pártvezetők már régóta "egyenlőbbek" voltak. Az 50-es évektől kezdve eléggé kialakult, hogy az értelmiség, a vezetők rétege különvált az egyszerű prolitól. A 70-es évekre elég jelentősek lettek a különbségek, tehát egész más volt egy modern, tágas lakásban lakó párttitkár vagy mérnök életstílusa, mint egy gerendaházban lakó paraszté vagy düledező külvárosi lakásban a nagymamával együtt lakó munkásé. Kevesen politizáltak, főleg a felső, értelmiségi rétegből. Bizonyos kérdésekről lehetett vitatkozni, de volt egy csomó "tabu" téma. Aki a rendszer ellensége volt, azt már nem végezték ki, de tönkretették: ha író volt, akkor nem publikálhatott, ha mérnök volt, akkor áthelyezték valami eldugott helyre egy gyárba, hogy ne legyen szem előtt, az is előfordult, hogy pszichuskába (elmegyógyintézetbe) utalták. A titkosrendőrség belepiszkált az emberek életébe, működött a besúgórendszer, nem olyan durván, mint a 30-as években, de profin.

Ami az életszínvonalat illeti, orosz fogalmak szerint és a korábbi évekhez képest jól éltek, de ez mondjuk magyar szemmel nézve még mindig elég lepukkant volt, a boltokban alig volt áruválaszték, minden jobb termékért sorban álltak, gyakran nem is kellett nekik, de megvették, hogy később elcseréljék.

A 80-as években (85-től) aztán elindult a politikai élet felszabadulása, de ezzel egyidejűleg a gazdaság összeomlása is, az ország demokratikusabbá vált, de a közbiztonság és az életszínvonal is leromlott, és a 90-es évek elejére nagyon mély válságba kerültek.

"A mai volt tagköztársaságok pl. ahogy tudom, mostohagyereknek számítottak, ott helyenként igen nagy volt a szegénység."

Ez nem így volt.

Voltak olyan tagköztársaságok persze, amik nagyon fejletlenek és szegények voltak, de ezek azok voltak korábban is. Pl. Tadzsikisztán vagy Kirgizisztán középkori szinten volt a SZU megalakulása előtt, és ehhez képest ott sok fejlesztés történt, nem mondanám, hogy mostohaként kezelték volna őket. A baj az volt, hogy a szocialista gazdasági rendszer csak egy bizonyos fejlettségi szintig tudott eljutni. Oroszország vagy Ukrajna fejlődött, Türkmenisztán, Kirigizisztán stb. sokat fejlődött, viszont Lettország, Litvánia és Észtország nem profitált semmit a Szovjetunióból, mert ők az átlagnál gazdagabbak voltak, és őket inkább visszahúzta a fejletlenebb Unióhoz tartozás.

Voltak aztán olyan tagköztársaságok, mint pl. Grúzia és Örményország, amelyek nagyon gazdagok voltak a SZU idején, most pedig rendkívül szegények. Grúziától jó áron vette a teát, a bort, a gyümölcsöket stb. az egész SZU és a keleti blokk, és ebből nagyon jól megéltek. 1990 után Grúzia gazdasága, amikor kivált az unióból, annyira összeomlott, hogy kb. 70-80 %-kal csökkent a GDP-jük.

Az persze, hogy mi volt a SZU viszonya a nemzetiségekhez, egy másik kérdés, mert egyfelől volt egy szocialista internacionalizmus, ami elvileg jót tett a sok nemzetiség virágzásának, a gyakorlatban viszont az orosz nyelv és kultúra eléggé dominált.