16-25éveseké a világ. Mondhatnánk. Ebben a korban mindenki szerelmes, szép, divatos, tehetséges valamiben és különleges. De mi van akkor, hogy ha egy valaki nem tud ilyen lenni?

én amíg szüleimmel laktam, otthonülő voltam, nem voltam társasági ember, nem nagyon jártam el sehova, nem tudtak megvenni nekem dolgokat, amiket pl osztálytársaimnak megvettek (ruha, smink...) aztán elköltöztem egy másik városba, megdolgoztam a pénzemért, olyan ruhákat és egyéb mást vettem, ami nekem tetszett, és mindent megvettem, amit addig nem kaphattam meg. új barátokat szereztem és az önbizalmam is visszatért.

lehet hogy az olyan embernek -amit te írtál- környezetváltozásra lenne szüksége.

Hát, ha magadról írod, akkor erős önbizalomhiányod van. Amúgy meg valószínűleg az érzés múlandó, kamaszodsz...nekem is vannak hasonló időszakaim. (Mármint amikor semmi jót nem látok magamban. )

Hja, és a szépség nem a sminkszereken múlik. És nem kell mindenkinek szépnek lennie. Elég az, hogy legyél ápolt, tiszta, és "szándékosan" ne nézz ki hülyén (a rózsaszín, kék, zöld haj tényleg nem trendi!!).

És még valami, ami nagyon fontos: ne adj ennyit a külsőségekre! Nem kellenek divatos cuccok, hogy jól nézz ki! Ha valaki igazán okos, szellemes és humoros, annak tökmindegy, hogy milyen ruhát vagy valamit aggat magára.

Tanulj, ápold magad, olvass, légy kedves (de ne balek) és máris rájössz, hogy nem kell semmi extra ahhoz, hogy sikeres légy.

És ne ülj otthon. Úgy nem érnek impulzusok. Nem kell drága koncertekre járni - egy séta sokszor sokkal építőbb.

Hidd el, te is pont olyan szép, különleges és tehetséges vagy, mint a többiek! Nem a sminkcuccoktól leszel szép, akár több milliméter vastag vakolatot is magadra pakolhatsz, ha nincs egyéniséged...

Nyugi, ismerem én is azt az állapotot, amikor jóformán még kajára sincs pénzed: anno én is meglehetőst szegényes körülmények között nőttem fel, álmodni sem mertem márkás cuccokról, bulikról, miegymásról. Az osztálytársaim nem foglalkoztak velem, mert más voltam, mint ők. Voltam kövér, voltam anorexiás, megjártam a poklot... Barátaim nem voltak, hogyan is lettek volna, ha egyszer érettebben gondolkodtam, mint ők? A ruhákat turiból vettük, sminkcuccom nem volt, de engem nem érdekelt: elhatároztam, hogy én nem leszek tucatember. Saját stílust alakítottam ki, nem majmoltam a divatot, régi ruhákat alakítottam át, turbóztam fel, és mire felnőtt lettem, egyenesen büszke voltam rá, hogy nem vagyok egy kirakatbábu!

Az önbizalomhiányon könnyen lehet segíteni! Nem is hinnéd el, milyen egyszerű önbizalommal telinek lenni! :) Próbáld magadon észrevenni a szép dolgokat, és hangsúlyozd azokat! Légy büszke arra, ha pl. ötöst kapsz a suliban, mosolyogj az emberekre, és figyeld a reakciókat! Többen vissza fognak mosolyogni, mint gondolnád... :)

Figyelj Csajszi,

Legszívesebben hosszasan elbeszélgetnék Veled, de megpróbálom a lényeget összefoglalni. Egyrészt, bármily hihetetlen, nem vagyunk kötelesek elfogadni azt a nézetet, hogy egy nő fő értéke a külseje, míg egy pasi tud kompenzálni ésszel, pénzzel, stb. A tehetség, különlegesség egyáltalán nem a kinézettől függ! Gondolj bele, mennyit szántál a drága idődből a problémádon való kesergésre, és az alatt pl. hány könyvet olvashattál volna el, hogy intellektuálisan fejleszd magad, mely később nagy hasznodra válna!

Másrészt, tudom, mindenki szeret jól kinézni, én is – de a dolgok kerüljenek a helyükre! Nem a külsőtől vagy az, aki, a külső max. Kifejezheti azt,a ki vagy! Érted? Tehát egy halom ruha és sminkcucc ÖNMAGÁBAN nem tenne Téged más, értékesebb emberré! (és amíg itt tart az önbizalmad, hogy ezektől lennél „valaki”, boldoggá sem, ezt elhiheted!)

Harmadrészt, eleve kétlem, hogy a divat követésétől lesz valaki értékes ember. Jól írta valaki, hogy inkább a tucatemberré válás veszélye fenyegeti az ilyen embert.

Nekem jobban tetszik az olyan ember, akinek saját stílusa van. Olcsóbb is, ha így fogod fel: second hand boltokban valóban kincsekre lehet lelni, és a kutya meg nem mondja, honnan van, másrészt némi kreativitással Te is készíthetsz magadnak ruhákat, kiegészítőket.

Én jó tíz éve elhagytam trendy-világot, és kívűlről olyan gyorsan megláttam a visszásságait, hogy ha meggazdagodtam volna, s etértem volna vissza. 16 éves koromban egy csóró, önbizalomhiányos, magamat kövérnek tartó csajszi voltam, és rockerek közt ébredtem rá, hogy jó nő vagyok, és más értékek is vannak világon, mint hogy milyen gazdagok valakinek a szülei. Azóta az évek során kialakult a saját stílusom, és mások is jó kinélzetű npnek tartanak, holott nem vagyok „divatos” – és nem si akarok az lenni.

Azt is elmesélem Neked, hogy noha ma már diplomáim vannak, tizenévesen nyáron, de volt hogy évközben is, szinte semmilyen munkától nem riadtam vissza. Nem volt a szüleimnek pénze, hát megkerestem magamnak, ami kellett, koncertekre, könyvekre, öltözködésre is. Rövidtávon szinte bármilyen munkát ki lehet bírni, még jó poén is lehet.

Nagy utat tettem meg, ma sem vagyok gazdag, de érzem magam „valakinek”, és ráadásul jó kinézetű valakinek :) Remélem, Neked is sikerül. Szvesen beszélgetek még Veled, ha akarsz, nyugodtan írj nekem privát emailt.

Puszillak!

tény, hogy manapság ha valaki nem szép, nem gazdag, akkor igen kicsi az esélye, hogy fiatalon átéli a "fiataloké a világ" feeling-et.

ha nincs pénze, akkor nehezen tud magának jó cuccokat szerezni, ha használt ruhát vesz, azért meg eléggé kegyetlenül meggyalázzák egyesek...

buliba, koncertre is nehezen tud elmenni, sőt, még csak beülni se nagyon tud egy-két sörre valahova...

és akkor még nem is említettük az utazást, külföldi koncerteket, rendezvényeket.

ha nem szép, akkor jó eséllyel a "szerelem" résznek is lőttek. nem sokan állnak össze csúnya emberrel, legyen az fiú vagy lány. bár igaz, a mai anyagias világban a fiúk legalább pénzzel kompenzálhatnak.

szóval aki szegény és csúnya, az b*szhatja.

a diákmunka sem megoldás, mert nem mindenki tud dolgozni iskola mellett. ha meg igen, akkor a munka is az illető ellen dolgozik, hiszen fiatalságának délutánjait munkával tölti, nem pedig azzal, hogy kiélvezze.

ez a mai "mainstream" világ egyik legrondább része. aki nem felel meg a gazdag és szép ideálnak, az igencsak nyomorultul fogja magát érezni.

én ezt elég jól tudom, hiszen én nem vagyok valami szép, és r*hadtul csóró vagyok.

a legtöbb csaj felém se nézett, így a "szerelem" részből nem túl sok jó jutott nekem a "mainstream" részről.

viszont nekem megvan az a szerencsém, hogy én magam rocker vagyok. van rengeteg barátom, haverom ebből a szubkultúrából. szerelemből is kaptam egy kicsit innen. ennél a szubkultúránál mindegy, hogy csóró vagy csúnya-e valaki. barátja, barátnője lehet az embernek, mert itt nem azért kezdenek el járni az emberek a másikkal mert az olyan jól néz ki. és mifelénk azt sem nézték le aki a koncert előtt szabályosan összekéregette a belépőre valót. hanem akinek volt némi mellőzhető aprója, az odaadta.

a világban viszont nem mindenki tartozik valamilyen megértő, nem a média és cégek által uralt szubkultúrába.

és ők kegyetlenül szívnak ha nem felelnek meg a felállított ideálnak. nagyon rossz nekik. a legtöbb ember lenézi és kigúnyolja őket.

és ezt a gusztustalanságot a mai "fogyasztói társadalom" szemléletnek köszönhetjük. azt sulykolja az emberekbe a média és a cégek, hogy ha nem költesz, nem vásárolsz eleget akkor semmit sem érsz.

aki nem felel meg az ideáljuknak, vagy tagja lesz egy normális szubkultúrának, vagy élete végéig el kell viselnie, hogy a világ megpróbálja elhitetni vele, hogy nyomorult semmirekellő.

érdemes megnézni, hogy pl. a rockerek és punkok között mekkora az aránya a "kevésbé dekoratív", szegény fiataloknak, szemben a mainstream kultúrával. nem csak a zene miatt lesz valaki rocker, hanem a többi rocker és azok életszemlélete miatt. mert ők elfogadják őt.

Utolsó válaszolónak nagyon is igaza van. Én is rocker vagyok, kinézet alapján kb. középkategóriás, anyagi helyzet alapján egyértelműen csóró. Ez csak azért volt gáz, mert elit gimibe jártam, gyárigazgató, politikus, művész, stb. embereke gyerekei közé, akik ennek megfelelően rendesen ki is néztek...

Én azonban nem azért lettem rocker, mert láttam, hogy itt elfogadnak: ez csak kellemes következménye volt annak, hogy teljesen elfordultam a média által befolyásolt pop-kultúrától, miután rájöttem, mennyire a külsőségeken van ott a hangsúly. A rockereket inkább a lélek érdekli, a külső sokadrangú. Nem véletlenül jár majdnem mindenki fekete egyenruhában: ezzel tiltakozunk a divat és a felszínesség ellen.

Baromság.

Pénz nélkül is lehetsz divatos, és tied lehet a világ.

Miért ne teremthetnéd Te magad a divatot?

Miért kellene beállnod a sorba?