Az nagy baj, ha valaki inkább szépirodalomba temetkezik, hogy elhárítsa magától a világ problémáit?

Nem tudom milyen irodalmat olvasol, de az ugyanúgy a valóságról szól, gyakran nyomasztóbban mint maga a valóság...

Egyébként nem baj, miért lenne? Szerintem sokkal nagyobb eszképizmus a mindennapi élet hétköznapi ügyeibe emetkezni.

Az jó. Csak közben azért ne feledd, a földi valóságban élsz, enned kell, létezned kell, dolgoznod kell, és ha (ebben is) nincs elég tapasztalatod, az nem fog elég jól menni. És az bizony kudarc.

A jó életfelfogás a harmonikus egyensúly. Az ember - a mai kegyetlen világban különösen - nem engedheti meg magának, hogy valamilyen mértékig ne legyen tájékozott mindenben, ami a környezete. Különben rosszul jár, és ez előbb utóbb mindenre kihat. Nyilván többet foglalkozunk olyannal, ami kellemes, de vannak kellemetlen kötelezettségek is- leginkább magunk felé.

A világ problémáit nem megoldani kell, hanem megérteni. Azzal a helyére is tehetjük, látjuk, mi tartozik ránk belőle, mi nem. Tapasztalat nélkül ezt sem tudjuk jól felmérni, és hibázunk. Ami még inkább visszatart.

Legyen a jelszavad: teher alatt nő a pálma. De azért ne legyen túl nagy az a teher, hogy nőjön is.