Igazából ez egy vers lenne. A kérdés :Kinek mi szűrődik le belőle?

A verbális bántalmazás is bántalmazás, amitől nemcsak te szenvedsz, hanem a gyerekeid is.

Kegyetlen leszek, de az nagyon klassz, hogy te kiírod magadból a feszkót, de a gyerekeid mit tudnak vele kezdeni szerinted? És nem, nem elég az, hogy te szereted őket, mert nem tudod megvédeni a lelküket a sérülésektől.

Szóval a verselésen túl kéne kezdened valamit a helyzeteddel, elsősorban az ő érdekükben.

"gyerekek szempontjából gyermekelhelyezési per is macera , plusz ugye gyerekek , ők ebben "élnek" jelenleg ez számít nekik "normálisnak""

Ez vagy orbitális tévedés vagy önáltató mentegetőzés, amiért hagyod őket egy sz.r családi légkörben felnőni.

Nem, nem normális, és nap mint nap kapják az újabb traumákat. Emellett torz képük lesz a párkapcsolatokról, ergo a fiaidnak "normális" lesz, hogy úgy beszéljenek a partnerükkel, mint egy kapcaronggyal, a lányaidnak meg az lesz a "normális", ha ők a kapcarongyok a kapcsolatukban. És a kör bezárul, kitermelitek a következő bántalmazó és bántalmazott generációt, hogy újabb sz.r családok alakuljanak belőlük. (Persze van B eset, ha felismerik a problémát, felismerik, hogy ez nem normális, és felnőtt fejjel elmennek terápiába, pár év alatt esetleg képesek lesznek normalizálni a viszonyaikat.)

Igen, a gyerekeid napi szinten traumákat élnek át, és te tehetetlenségedben nem vagy hajlandó ezt felfogni és tenni ellene. A gyerekelhelyezési per alapvetően NEKED lenne macera, nem nekik. És még az is jobb lenne, ha lezajlana egy bizonyos idő alatt és utána nyugvópontra juthatna az életük.

És ez a te felelősséged.