Hogy alakultak ki ezek a hatalmas különbségek a társadalomba?

Látszik, hogy nem vagy egy értelmes, tnaulst ember, csak egy egyszeri valaki, tele előítélettel. Főnököm pl. elég új, gyönyörű BMW-t hajd, első látásra te tuti azt mondanád róla, hogy ez se az eszével kereste meg a rávalót és életben nem tévedhetnél nagyobbat. Egyrészt.

Másrészt meg tanulni kell, életképes szakmát vagy kéepsítést szerezni és hajtani a jobb munkáért. Sokan azt várják, hogy a 8 osztályért cserébe jól fizető munkát kapjanak, nagyjából, sarkítva persze. Gondolom neked is valami hulladék képesítésed van (ha van) és/vagy nem teszel azért, hogy előrébb juss az életben. Sírni nyilván mindig könnyebb.

Nem egyik pillanatról a másikra. Több generáción át, csak egyikben gyorsabban, másikban lassabban. A kulcs a tanulás, és a szándék.

A A gyúrtagyú BMV-st ne nézd, a családját nézd. Találsz ott értéket teremtőt is, ha mást nem, aki képes maga szinten kizsigerelni, amit lehet. Az is tudás ám. A gyúrtagyú csak élvezi a lehetőségek hasznát, valójában nem is feltétlen tudja, mit élvez.

A dolog valahogy úgy kezdődik, hogy csóró vagy. A gyerekeddel nem tudsz eleget foglalkozni, örülsz, hogy élsz. Esetleg nem is tudod, hogy kell egy kisgyerekkel értelmesen foglalkozni. Mi lesz vele? Megtanulja, hogy ne akarjon semmit, úgy se lehet. A szándék már oda. Nem tanul viszont semmit, nincs kitől. Iskolába már úgy kerül, hogy csak verekedni tud. Esetleg. Utálni is fogja. Meg őt is. Mire 15 éves lesz egy tudatlan, agresszív, reménytelen helyzetű, vágyakban élő de akarattalan emberke lesz. Hogy szerezzen szakmát? Nincs esélye. Többre meg még kevésbé. Csóró lesz, a gyerekét veri, ha másért nem elkeseredésében, mi lesz az ő gyerekéből? Ez megy tovább és egyre lejjebb.

Nézzük a másik felét. Okos ember a gyerekét csecsemő korától neveli. Viszi mindenhová, telik neki. Színház, hangverseny, elmagyarázza, mikor hogy kell viselkedni (és tud magyarázni), megtanítja sok apró dologra. Mire iskolába kerül, minden érdekli, ami körülötte történik. A tudás, a tanítás ragad rá, mint a kosz. 15 évesen többet tud kortársainál, kellemes srác, szeretik a dumáját (mert tudja, mikor, kinek, mit kell mondani, és nem becsapásból!). Sok sikerélménye van, egyre többet szeretne. Mindent tudni akar. Ez persze nem megy, de azért jó sok igen. 18 évesen céltudatos, már régen tudja, mi akar lenni, készül rá. Az egyetemen bulizik, de közben kiváló diplomát szerez. Minden állásinterjún brillírozik, megszeretteti magát. Tudja hogy kell, még kisgyerek korából, az apjától. Persze jó állást kap, sok pénze, a gyerekére gondosan ügyel (ezt tanulta az apjától). Így a gyereke még nála is céltudatosabb. Így megy ez, egyre feljebb.

Persze mindenütt vannak kivételek, valakit észrevesznek és kiemelnek, másokat lehúz a sár, mert a pénz nem elég a boldogsághoz, szeretet, gondoskodás, annak a tudománya is kell. Ezért lesz a hirtelen meggazdagodott unokája ismét csóró. De nagy általánosságban, az olló nyílik. Mindenütt a társadalmat a politikus vezényli, ezért van, ez a dolga. De ahol sok lesz a szegény, a buta (NEM ROSSZ ÉRTELEMBEN, ismeret hiányról van szó), ott ő alkotja a tömeget, amelyet a politikus manipulál. És élvezi hasznát, rontja a társadalom szerkezetét.

Ez egy nagyon leegyszerűsített kép, a valóság váza ilyen, de sokkal összetettebb. A különbség olyan, mint egy emberi csontváz, és az ember maga. A csontvázról is megállapítod (egy kevés ismerettel), hogy ember, de az élő ember cselekszik, gondolkodik, sokkal bonyolultabb. Ez a helyzet az itteni vázzal és a valósággal is. Ráismerhetsz belőle, de az élet, ami sokfélévé teszi. És ebben a társadalmi különbségek borzasztó stabilak tudnak lenni. Csak nagyon ritkán történik ebben jelentős változás.