Szép Wass Albert versek?

Wass Albert: Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,

S a zöld erdőkön napsugár ragyog,

Felébrednek a nedves pázsiton

Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára

Fehéren hull ezer csillagvirág,

Felette lágyan elsusog a szellő,

S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó

Ezüst sugártól tündökölt az ég,

Reggel is sokáig oltogatta

Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol

Egy sápadt fényű testvér csillagot...

De elvesztette... s keserves bánatában

A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,

S a földre hullva többé nem ragyog...

A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén

Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,

S én egy olyan hulló csillag vagyok,

Ezer darabra tépve lelkemet

Keresem azt a testvér csillagot...

BORZ /Romhányi/

A büszke borzanya összetoborzott

Néhány csellengő borzot,

Hogy szivének féltett kincsét,

Hat kicsinyét megtekintsék.

- Nézzétek! Az itt a menyország! -

Mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.

Ám a bámészkodók formátlannak, torznak

Találták a sok torzonborz borzat.

Szólt az egyik, egy értelmesforma,

Kinek kedélyét e látvány felborzolta:

- Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,

Ez az alom meleg kis családi fészek.

Ha kivülröl, s nem vakit el vonzalom:

... egyszerűen borz-alom...

:)