Kilépnétek erről a munkahelyről, vagy csak én vagyok túl érzékeny?

Vállaltam egy mellékállást,hogy több pénzem legyen, a főállásom mellett.

Igazából nem nagyon értették meg,hogy főállásom is van, és erőlködtek,hogy menjek be olyan napokon is amikor nem érek rá.

Körülbelül 20 ember dolgozik itt, a nagyfőnökkel sosem találkoztam, a kis főnök pedig korrekt, szimpatikus ember.

Van 5-6 munkatárs aki tudomást sem vesz rólam, velük nincs bajom.Van 5-6 akik kedvesek,segítenek, elbeszélgetek velük,ők szimpatikusak,velük jól érzem magam.

Van 3-4 akik viszont kipécéztek, és nem egyszer hallottam,hogy a hátam mögött kritizálnak, leginkább a külsőm miatt.

Semmi extra nincs a külsőmben, nem vagyok egy szépség, de ronda sem, egyszerűen valamibe beleakartak kötni, és ezt sikerült kihozni.A magánéletemről is kitaláltak dolgokat, és bár semmit nem tudnak róla, de beletaláltak, és ez fáj.

Számomra ez általános iskolai sebeket tépett fel, ott éreztem ezt utoljára,hogy tudom,hogy rólam beszélnek, nevetnek,kritizálnak, de mégsem teszik olyan nyíltan,hogy szólhassak.Ha meg szólok?Még jobb, mert akkor azt úgy veszik,hogy felvettem a kesztyűt, lehet ütni.

(a maradék ember semleges, egy-két "szia,igen,nem" című szóváltás, nem tudom őket sehová se besorolni)

Nekem ez mellékállás, az eddigi pénz jól is jött, a munka nem a legjobb, de lehetne rosszabb is, tehát tűrhető.

2 hete vagyok ott, kb 5-6 napot dolgoztam le eddig, most fizetés nélküli szabadságon vagyok.(de egyébként nem vagyok bejelentve, csak szünetet kértem a főnöktől)

Már hívogat,hogy menjek, de nekem így átérezve a dolgot,többet ér a szabadidőm, és nem szívesen vagyok olyan helyen ahol ilyen munkatársak is vannak, én ezt nem tűröm el.

Elkeserít,hogy annyi év után húszon évesen ezt újra át kell élnem.Pedig azt hittem többé már nem lesz ilyen.

Szerintetek ez "gyávaság" és csak menekülés, avagy érthető?

Nagyon gondolkozom a felmondáson.

Első körben a szemétkedések miatt, és a második,hogy hiányzik a szabadidőm.

A kettő meg együtt azt hozza ki,hogy le akarok lépni.