Valójában hány magyar él a kárpát-medencében?

Az hogy valaki magyarul beszél az egy dolog. Ismerek sok angolt, amerikait, németet, osztrákot, stb-t aki Magyarországon él jó ideje, és tökéletesen beszél magyarul.

Sokan nem értik meg, hogy (a határon túli magyarok esetében is) az asszimiláció egy igen szomorú, de teljesen várható és természetes folyamat. Ha valaki nem érzi magát magyarnak annak ellenére hogy magyar származású, de mi beszámítjuk őt magyarnak, az csak illúziókeltés. Ugyanis lehet hogy nem tud semmit a magyar kultúráról és történelemről, lehet hogy nem is tud magyarul írni és olvasni, sőt a gyerekeivel és unokáival valószínűleg nem is magyarul fog már beszélni.

Az adatokat illetően a 2. válaszolónak van igaza.

# 3

"az asszimiláció egy igen szomorú, de teljesen várható és természetes folyamat."

Jelen esetben sajnos várható, viszont cseppet sem természetes folyamat. Mindig nyílt vagy burkolt asszimilációs kényszer húzódik meg a háttérben, aminek a hatását bizonyos elszenvedett történelmi traumák is fölerősíthetik.

Ha egy közösséget békén hagynak, akkor az bármilyen kicsi is, akár évezredekig is fönnmaradhat "idegen" közegben is, vannak is erre példák.

Előző:

Régen elvoltak az emberek a saját kis településeiken, saját maguk közt házasodtak, stb. XIX. században is asszimilálódtak sokan, hiszen fejlődött a világ, nem maradtak az emberek a saját fenekükön. Mai világban meg már egyenes út vezet az asszimilációhoz: államnyelvet tanulod az iskolában, saját származásod kultúrájával vagy meg ismerkedsz vagy nem, de a "többségi" kultúrával mindenképpen. Lehet hogy anyanyelveden már csak a "konyhanyelvet" beszéled, hiszen az utcán, iskolában, munkahelyen, hivatalos ügyeknél nem minenki beszéli a te nyelvedet. Aztán te is elmész más környékre lakni, mások is eljönnek a te környékedre lakni, és így tovább...

# 5

Ezt nevezik burkolt asszimilációs kényszernek, amiről beszéltem. De ilyen eseteben sokat számít az egyén vagy a közösség hozzáállása is: akar-e asszimilálódni vagy nem.