Tudnátok mondani példát a Hitchcock-féle suspense-re?

Nem tudtam, hogy ezt ilyen szakszó gyanánt használják Hitchkock-kal kapcsolatban. Nem is tudom mire értik, ezért teljesen szubjektív lesz a válaszom.

A Hitchcock ezt a "fílinget" általában két eszközzel éri el: a zenével és a kamera-mozgatással, de leginkább a kettővel együtt.

Meg nem mondom melyik filmjében volt egy olyan jelenetsor, hogy a cselekmény izgalmas pontjánál a főhős (talán az ellenségénél kutatni?) fölmegy egy emeleti lakásba. Nyílik az utcai kapu, belép. Innentől nem a főhőst látjuk, hanem a kamera az ő szemszögét mutatja.

Elindul LASSAN fölfelé a lépcsőn, közben feszültség keltő zene szól. Megy föl, lépcsőfordulók egymás után. Ott áll az ajtó előtt, zene a tetőfokán. Benyit.

Semmi komplikáció, a lakás üres, elintézi amit akart, távozik. És itt jön a slusszpoén. A néző ugyanazt a feszültséget ismét átéli.

A kamera lassan megindul, de HÁTRÁLVA. Ugyanolan lassan, ugyanolyan feszültségteli zenei aláfestés. A néző már érzi a saját tarkóján, hogy mindjárt kupán vágják.

Aztán leér a bejárati kapuig, semmi nem történt, csak a feszültség fokozódott. Következő snitt az utca kellemes forgataga, mintha mi sem történt volna...

A filmre már nem emlékszem, de ez a jelenet a mai napig él bennem. (Kb. 15 évesen láttam, ez 30 évvel ezelőtt volt.)