Ti mit tennétek a helyemben?

Világot látni, más nemzetiségű, kultúrájú, idegen emberekkel, országokkal megismerkedni sosem hiba. Aki ilyennel nem rendelkezik, óhatatlanul beszűkül. A régi szép időkben is a mesterlegények vándoroltak. A mai világban, ha rötyipucolóinál magasabb állásra és jövedelemre vágysz, az angol nyelv ismerete csak annyira nélkülözhető,mint nyolcszáz éve a latiné. Semennyire sem. Ez legjobban anyanyelvi környezetben sajátítható el.

Én se szeretek külföldön élni. Az idegenben az ember mindig idegen marad. Ahogy apám mondta, bármennyit is keresek, a német szemében ostblocker vagyok, ha a szájában nem is (ő is sokat dolgozott külföldön). Bármi gyönyörű is más hazája , a sírja egy idegen kő lesz. De! Azért, mert az ember hosszabb-rövidebb időt külföldön él, szerencsére akármikor hazajöhet, ha úgy gondolja. Nem úgy vagyunk, mint száz éve, mikor a kivándorló eladta a hzát, azon vett egy hajójegyet, kiborították a szabadságszobor elé, jött a jenki bevándorlási hivatalnok, és ha beengedte a korláton túlra, onann amerikai volt, és nincs visszaút. Ma már van. Akármit dönthetsz, és megsúgom, tapasztalatból, hogy bár sikk leszólni Magyraországot ("innen mindenki elhúz", "itt nem lehet élni"), valójában a Kárpát-medencénél szebb hely a világon nincs, kérdezték tőlem, hol élnék külföldön, mondom, Erdélyben vagy Szlovákiában. Messzebb semmiképpen. Esetleg az osztrák alpokban, de csak olyan távolságra, hogy az Írott-kőre vagy Brennerbányára még rálássak. De ez jön a korral, és azzal, hogy megszerezted az összehasonlítási alapot.

A te életkorodban ez az önállósodásnak, a felnövésnek egy fontos iskolája. Hidd, el hasznodra fog válni. MOST láss világot, hetvenévesen el leszel vele késve.