Sokszor eszembe jut a halál, és ilyenkor sosem félelmet érzek. Vágyakozással gondolok a halálra, mert tudom, ott megtalálom a békességet, az örök nyugalmat, nincsenek gondok. A legfőbb vágyam a halál. Ezt szeretném a legjobban. Nem tudom miért, mások szerint ez nem normális gondolkodás, de én már meguntam az életet. Nincsen kifejezetten rossz életem, tudom, hogy sok millió ember éhezik, és hogy hozzájuk képest nagyon jó dolgom van. Egészséges vagyok, egy átlagos embernek több se kell. Szerintetek tényleg valami baj van a gondolkodásomal? Nem leszek öngyilkos, ettől ne féljetek. nem akarok sebkinek fájdalmat okozni.
2010. febr. 22. 20:49
1/7 anonim válasza:
Engem elszomorít az. ha a halálra gondolok. Ha belegondolok abban, hogy nem lehetek együtt többet a szeretteimmel, az nagyon le tud hangolni. Nem valami rózsás az életem, de alakítgatom - sokszor attól félek, hogy ez az idő ami van kevés lesz arra, hogy olyanná alakítsam amilyenné akarom.
2010. febr. 22. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Valami tényleg nem stimmel veled. Bár lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy pont az ellentéted vagyok. Én hatalmat akarok, és örök életet. Tudom... kicsit megalomániás vagyok, és tudom, hogy soha nem érem el, de ezt szeretném.
2010. febr. 22. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 anonim válasza:
Hát én nem mondanám, hogy teljesen normális gondolkodás, de manapság a legtöbb tini ilyen, szóval vigyorgóba nem fognak vinni.
Én nem úgy gondolom, ahogy te. Bár nem a haláltól félek, hanem az élet végétől :).
Én imádok élni, és nem sok olyan dolog van, amiért megválnék tőle.
Ha meghalsz, azzal nem lesz semmi jobb. Te már nem fogod tudni, hogy most milyen jó neked, most milyen békés minden satöbbi, hanem egyszerűen vége lesz a filmnek.
2010. febr. 22. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 anonim válasza:
igen, ez baj, ha így gondolkodsz...nem kell félned a haláltól, ezt senki nem mondta, de nem szabad vágynod sem rá...meg kell találnod azt a dolgot, amiért érdemes élned, meg kell látnod a szép dolgokat...szeretteid nincsenek? én a helyükben biztosan rosszul érezném magam, amiért nem adok elég okot az élet szeretetéhez...
mellesleg,hogy a kérdésre válaszoljak: engem nem azért tölt el félelemmel a halál gondolata, mert magától a haláltól félek vagy attól, ami utána következik,hanem azért, mert annyira szeretek élni és olyan sok célom,tervem van, amit szeretnék véghezvinni...ha ezek sikerültek, utána nyugodtan halok meg :)
2010. febr. 22. 21:06
Hasznos számodra ez a válasz?
5/7 anonim válasza:
Szerintem kár vágyakozni a halálra. Legalábbis nincs értelme. Előbb vagy utóbb úgyis elér, addig meg minek foglalkozni vele. Ráadásul semmit sem tudhatunk biztosan arról, hogy utána mi lesz, ezért szerintem addig is az életből kell kihozni, amit csak lehet.
2010. febr. 22. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Ki kell használni az életet, amíg csak lehet, attól függetlenül, hogy "vágyakozol" a halál iránt vagy mi. :P Én amúgy a nyárt várom nagyon, mert nagyon szeretem ezt az évszakot, a szabadságot, de kihasználom az időt télen is. Ha nem tenném, az életem felét elpocsékolnám. :)
2010. febr. 22. 21:20
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 anonim válasza:
Hát elég furcsa a meglátásod. De irigyellek, mert én nagyon félek a haláltól. Szinte mindennap eszembe jut...
Ez sem normális már sztem. De a furcsa, h mégis "együtt tudunk élni" a halál gondolatával. Sokszor mikor már elkeseredek, akkor arra gondolok, hogy úgy fogom fel, h akkor majd "megtudom" hogy van -e élet a halál után, vagy létezik-e mennyország vagy ne adj isten pokol. Vagy egyszerüen megszününk létezni :( sajnos én az utóbbit látom lehetségesnek...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: