Ismeri valaki a Jeges Péter című gyermekverset?

Akkor esett ez az eset:

Hideg tél volt, sok hó esett.

Legjobb otthon, kályha mellett;

De Péternek a jég kellett.

A madarak ez időben

Megfagytak a levegőben.

Inti Pétert vadász bácsi:

Ma nem lehet korcsolyázni!

Hiszen egy nyúl az út mentén

Odafagyott reggel szintén.

Hanem Péter olyan dőre,

Ráül egy nagy jeges kőre.

Föl is kelne, akkor látja:

Odafagyott a nadrágja.

Nadrág szakad, Péter szabad

És a jégnek neki szalad.

Persze, tudtam! Ez a vége!

Belebukott egy nagy lékbe.

Nagy nehezen, sapka nélkül,

Négykézláb jött ki a jégbül.

És a vízből nemsokára,

Jégcsap fagyott az orrára.

A czik-czak jég egyre hosszabb,

Éles késnél százszor rosszabb.

Több a jégcsap perczről-perczre,

Legkivált az orrán persze!

Mi lehet ez? – kérdik félve,

Tán sündisznó tüskéje?

A szülők az órát nézik:

Az a Péter hol is késik?

De beszól a vadász bácsi:

Péter kiment korcsolyázni!

Nagy fejszével, csendességben,

Keresik a hóban, jégben.

Búslakodva rátalálnak

Egy részére ruhájának.

Maguk is majd jéggé fagytak,

Hogy Péterre ráakadtak.

Itt viszik Pétert, nagy ég!

Az atyja sír s a könnye jég.

Gondosan, hogy baj ne lelné,

Leteszik a kályha mellé.

Csuhaj! Örülni kezdenek;

Jeget olvaszt a jó meleg.

Jaj, de vége szörnyű véggel!

Vízzé olvad mind a jég el.