Akik 10-20 éveket el sem akarnak mozdulni egy településről, azok nem érzik, hogy lemaradnak valamiről?

Kicsit sarkosan fogalmazol, ez összetettebb dolog. Ennek csak most van kialakulóban a kultúrája, korábban lehetőség se volt, és nem is volt megfizethető külföldre utazni.

Erősen függ a nyelvtudástól is, hgy valakinek a fejében egyáltalán megfordul-e a gondolat, és hát a statisztikák szerint mi nem vagyunk túl jók ebben (főleg hogy még az idősebb harmincasoknak is kötelező volt az orosz.)

Szóval aki így nőtt fel, az nem feltétlenül érez kéztetést erre. Családosan amúgy sem könnyű csak úgy elindulni kalandozni.

Abban egyetértünk, hogy aki fiatal és nem köti ide semmi, az lásson egy kis világot, csak jól jöhet ki belőle :)

Abszolút nem. Ezt nevezik lokálpatriotizmusnak (egy csipetnyi iróniával). Akit életének minden része odaköt a településhez, illetőleg nincs semmi oka hogy máshová menjen, az miért tenné?

A másik meg az hogy a válság kellős közepén az embernek arra van a legkevésbé pénze hogy céltalanul ide-oda utazgasson. Pénz nélkül "világgá menni" pedig...hát, elég sansztalan, sok szerencse kell hozzá, ettől függletlenül NEM mondom azt, hogy lehetetlen.