Veszélyes volt egy magyar huszár?

attól függ, kire :)

a katonai alakulatok tagjai nem csak huszárok voltak, hanem gyalogosok stb.

igen, akkoriban egy katonának azért volt tekintélye

gyors, ügyes majd a kiképzés során lett, eleinte elég volt magasnak lennie

Mit értesz veszélyes alatt?

A huszárok voltak az újkor könnyűlovassága Kelet-Európában.

Hatékonyak voltak a maguk idejében, az biztos. De ez elmondható a nehézlovasokról is a kora középkorban, a nehézgyalogosokról a késő ókorban stb.

L

A huszárok a könnyűlovas fegyvernem legfejlettebb (és legutolsó) képviselői voltak. Először a 15. század környékén kezdtek kialakulni a nehézlovasság mellett olyan alakulatok, amelyek a török portyázó csapatokkal eséllyel szállhattak szembe. Ezek délvidéki szerb, magyar és horvát, könnyű fegyverzetű, gyorsan mozgó alakulatok voltak. Ezek később a végvári harcok során tovább fejlődtek, majd a Rákóczi szabadságharcban már nagyjából abban a formában voltak jelen, mint az 1848-asban.

Természetesen más nemzeteknél is voltak hasonló könnyűlovas egységek (pl. oroszoknál kozákok, stb.). De a huszár elnevezés a magyar "huszár" kifejezésből ragadt rá a nyugati világra, mert a magyar huszárokat alkalmazta több állam is később. (Hogy mi ezt a kifejezést honnan vettük, az kérdéses a mai napig. Lehet szerb, de akár velencei eredetű is a szó - vagy akár eredeti magyar.)

Nyugaton pár csata keserű tapasztalata során rájöttek, hogy az addig használt gyalogság és nehézlovasság (vértesek) mellé kell egy könnyűlovas erő is. Ennek feladata a portyázás, lesállások, rajtaütések végrehajtása, felderítés, ellenség zaklatása, illetve a csatában a gyors manűverek végrehajtása, szárnybiztosítás, oldalvéd- és elővéd feladatok ellátása, stb. Erre csak a könnyűlovassság képes.

Mikor vívtuk a Rákóczi szabadságharcunkat, akkor szövetségben voltunk a franciákkal. És jópár huszár parancsnok ment franciahonba, és képezte ki az ottani lovasságot. (Ma is van olyan ezrede a francia haderőnek, ami magyar huszárezredesről vagy brigadérosról van elnevezve). Ugyanígy a poroszok is meglátták ebben a lehetőséget, és ők is kértek magyarokat, hogy segítsék kiképezni őket. (Főként azután erőltették ezt, miután asszem Berlint kifosztotta egy portyázó magyar huszáralakulat.)

Tehát a francia és a porosz huszárok a magyar huszárság segítségével alakultak ki. Ugyanígy az ameriaki könnyűlovasság létrehozásában is besegítettek magyarok.

A lengyeleknek - mivel ők is sokat harcoltak a törökökkel - megvolt a maga huszársága. Őket szárnyas huszároknak nevezték (tollal telepakolt díszt viseltek a hátuknál). Az oroszok a kozákokat alkalmazták, illetve voltak saját dzsidás ezredeik is. Az osztrákok viszont alig rendelkeztek saját könnyűlovas alakulatokkal. Ők inkább ránk hagyatkoztak ezügyben, és a saját lovascsapataik főként inkább vértesekből és dragonyosokból álltak.

Mindegyik ilyen könnyűlovas alakulat (mint a lovas alakulatok általában) félelmetes hírnévnek örvendtek. A magyar huszároknak pl. volt egy eléggé sajátságos harcmodora a gyalogos négyszögek ellen. (Gyalogos négyszög az, amikor a gyalogos alakulat egy négyszöget formáz, ahol a négyszög közepe üres - ill. a parancsnokok vannak benne - az oldalait meg 3-4 sorban a gyalogosok alkotják, szuronnyal kifelé fordulva. A gyalogos négyszög nagyon nehézkesen tudott csak mozogni, tehát csak önvédelemre volt jó. Viszont a legtöbb lovasalakulatot egy-egy ilyen négyszög elég könnyen megállította egyrészt a több sorban lévő emberek puskái miatt, másrészt a szuronyok segítségével.)

Az 1848-as szabadságharcban sok magyar huszáralakulat (főként a jász huszárok voltak erről híresek) alkalmazta az un. "halálroham"-ot.

Ennek lényege az volt, hogy a század (vagy ezred) egy nyílhegy (ék) alakot vesz fel. Viszont nem a hagyományos ék alakot, hanem annál jóval "hegyesebbet", keskenyebbet. Gyakorlatilag így ha szemből nézte valaki a huszárszázadot, egyszerre csak 2-5 embert láthatott - a többiek már az előzőek mögött voltak. A halálroham lényege, hogy az ellenséges gyalogos négyszöget ügetve megközelítik, majd mikor már majdnem lőtávolba érnek, vágtába kezdenek. Mivel szemből nézve alig pár lovas látszik csak (egy elnyújtott valami az egész), így a gyalogosok sortüzei nem tudnak nagy kárt tenni bennük (a hátrébb lévőket az elől lévő huszárok gyakorlatilag a saját testükkel fedezik). Így persze az első pár sor biztosan meghalt (esélyük sem volt a túlélésre), de a többiek elérték a gyalogos négyszöget komolyabb veszteség nélkül. (Megj.: megtiszteltetés volt számukra, ha elől lehettek ilyenkor!)

Az apropója még csak most jön a dolognak. Már az eddigiekhez is igen nagy bátorság kellett (szemberohamozni egy sortüzekkel operáló tömegnek). De mikor odaértek a négyszöghöz, a legtöbb lovas alakulat ilyenkor megpróbálta erővel áttörni azt. Tehát kézitusában lenyomni a gyalogosokat. Viszont a szuronyok miatt szinte soha nem tudták ezt megtenni.

A huszárok viszont nem próbálták eltaposni meg közelharcban (szemből) legyűrni a gyalogságot. Ehelyett átugrattak a gyalogos sorfalakon, illetve ha sok sorból állt a sorfal, akkor közéjük ugrattak.

Ehhez mind a ló, mind pedig az ember részéről igen nagy fegyelem kellett, na meg kiképzettség, összeszokás, bátorság.

Ha a huszárok bejutottak a négyszög belsejébe, onnantól már hátulról támadhatták a sorokat, illetve ezzel teljesen szétcincálták magát a négyszöget. Ekkor általában a gyalogosok futásnak eredtek, a huszárok meg üldözték és levágták őket.

Erre csakis a huszárok voltak képesek. Más lovasalakulatok (vértesek, dragonyosok, stb.) soha nem alkalmazták a halálrohamot gyalogos négyszögek ellen.