Ti mit szóltok ahhoz az elmélethez, hogy a cigányság és a zsidóság között genetikai kapcsolat van? Ergo a cigányság egy elveszett törzs.

Eyadema:

Először is köszi, hogy érdemben reagáltál a mondandómra. Ha nincs rossz vicc, akkor szívesebben írok én is. Örülök, hogy nem volt igazam abban, hogy nem ismersz zsidó embereket. Na de nézzük:

A KSH 2011. évi népszámlálási adatai szerint (mely ugye önbevallás alapú, így sokszorosan alulbecsüli épp a zsidóság létszámát, de ezzel nem tudunk most mit kezdeni) 10965 zsidó felekezetű ember él az országban, ebből a fővárosban él 7925 fő. Ehhez persze hozzá kellene számolni a budapesti agglomerációs településeket, hisz nehezen lehet pl. egy Solymáron élő, de Pesten dolgozó zsidót falusinak nevezni, azonban fogalmunk sincs a zsidóság megyei szintű elhelyezkedéséről. Ez azt jelenti, hogy a zsidóságnak legalább a 72%-a Budapesten él. Még egy érdekesség van: az országos, bármely egyéb népcsoportnál megfigyelhető tendenciákkal ellentétben, ahogy a nagyobb településektől haladunk a kisebbek felé, az átlag életkor nemhogy meredeken nő, hanem épp csökken. Ez alapján a szakirodalom azt feltételezi, hogy a Pest környéki városokba és falvakba kiköltözőkről van csak szó. Persze az, hogy kit számítunk pestinek és kit nem, ez már valóban részletkérdés.

Ami a munkát illeti (tudom, csak rossz vicc volt, most nem azért...) megintcsak a KSH adataiból kiindulva a munkanélküliség a zsidóság körében 10.8%, ami jóval alacsonyabb, mint az országos átlag (14.4%), tehát ebből meg épp azt lehetne leszűrni, hogy a zsidók másfélszer annyira szeretnek dolgozni, mint a nem zsidók (ami természetesen ugyanúgy nem igaz). Ami a fizikai munkásokat illeti, a zsidóság gazdaságilag aktív részének 12%-a dolgozik a mezőgazdasági, ipari, gépkezelői stb. illetve szakképzettséget nem igénylő munkák terén. Szóval az a tény, hogy a saját ismeretségi körödben mindössze 2,4% (az enyémben 0%!), az csak egy nagyon kicsi minta és nem a valóságot tükrözi, pontosabban a te és az én kis szubjektív valóságomat.

Ami a heti hetest illeti, valóban, a színészek között felülreprezentáltnak tűnik a zsidóság, de ez a felülreprezentáltság megint nem azt jelenti, hogy 100%, hanem hogy több mint 10. Ha végignéznénk az összes, a heti hetesben megfordult celebet, kiderülne hogy néhány hangadó emberről van csak szó. Az, hogy esetleg kiket titulál még a közélet nézetei alapján zsidónak, annak nyilvánvalóan semmi köze a zsidósághoz. Hallottam én is olyan pletykákat, miszerint az orvosok, pszichológusok jelentős hányada zsidó, de érdekes módon ezeket a pletykákat épp olyan emberek terjesztik, akik szerint nem csak az MSZP, de a Fidesz is zsidókból áll. Komolyan lehet az ilyet venni?

Ami a kaját illeti, én bevallom őszintén, sem a szakirodalomban, sem a cigányoktól nem hallottam olyat, hogy ne lehetne valamit megenni. Maximum olyan állapotba kerülhet étel, hogy az már ehetetlen, de ez nem csak az ételre vonatkozik. Pl. ha egy olyan tojást üt valaki egy tálba, amiben a csirke félig kikelt, akkor a tálat is kidobják, mert tisztátalanná (marhime) vált.

Az iszlám vágási szokások eredendően a kóser vágáson alapulnak, csak jóval megengedőbbek, így az összehasonlításnak mind történetiségében, mind területéségében van értelme, de két teljesen eltérő rendszert pusztán 1-2 önkényesen kiválasztott szempont szerint összevetni teljesen felesleges. Ez pontosan ugyanolyan, minthogy a középkori Koreában is egyesek szerint a frigyládához hasonló dolgot hordoztak és a homlokukra a zsidókéhoz hasonló tfilin volt kötve. Arról nem is beszélve, hogy ezek az áltudományos összehasonlítások általában a még áltudományosabb nyelvészkedésről híresek, márpedig a különböző történeti szóösszevetések komolytalanabbak a nyelvtudományon belül, mint az EZO TV. :)

A kérdezőnek:

"Média generálja...egek. Olyan szinten fájt, hogy erre nem is akarok mit mondani." Nézd, nem tudom mit tudsz a cigányságról általában véve, esetleg milyen kapcsolatod van/volt egyes cigány emberekkel. Minden egyes tapasztalat szubjektív, de egyazon szituációt is mindenki másképp él meg és ezt teljes mértékben elfogadom, ahogy azt sem akarom elvitatni, hogy rossz tapasztalataid vannak. Én annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy kutatóként a cigánysággal foglalkozom és bár nem az előítéletek kutatása a témám, de iszonyatosan ritkán hallottam negatív kritikát a többségi társadalommal szemben azalatt a sok-sok beszélgetés alatt, amely a hátam mögött van (ez több mint 3800 cigány embert jelent). Ha Te tudományos módszerekkel kellőképp általános mintán bebizonyítod, hogy már pedig a cigányok döntő többsége igenis utálja a nemcigányokat, akkor ezt készséggel elfogadom és elszomorodom. Ha viszont néhány olyan személyes negatív élményt, vagy a médiában tálalt konfliktust kezdünk el boncolgatni, ahol a különböző szimpán köztörvényes bűncselekményeket mindenképp etnikus horizontra emelik, na annak semmi értelme.

Ne felejtsd el, ha valaki kirabol egy másik embert a vonaton, akkor rögtön "a cigány rabolta ki". Erre mindig az az érv, hogy "de a cigányságban sokkal gyakoribb az ilyen". Lehet, de az ilyen bűncselekményeket majdnem mind férfiak követik el, mégsem kell vezekelniük más férfiaknak az ő bűneikért.

13-ra:

Csak annyit tennék hozzá, hogy én nem zsidó felekezetű emberekről beszéltem. Sőt legtöbbjük felekezetét nem is ismerem. Néhányukról is csak annyiból, hogy tudom, hol vannak eltemetve -megjegyzem, ők éppen barátaim voltak.

Gohan-san

Az emberek általában saját tapasztalataikból indulnak ki. A cigánysággal kapcsolatos tapasztalataik általában negatívak. Nekem volt pozitív tapasztalatom is, s az 1990-es marosvásárhelyi tüntetésben játszott szerepük általánosságban javított megítélésükben. (A negatívokat nem akarom sorolni.) Megjegyzem az erdélyi "magyar" cigányság megítélése -legalábbis a rendszerváltás előtt- messze nem volt annyira negatív, mint M.o.-on. Lehet, hogy bizonyos "sorsközösség" miatt.

Eyadema:

Ha nem zsidó "felekezetű" emberekről van szó, akkor kikről? Pontosan értem, hogy a zsidó definíciója ezerféle lehet, de akikről Te beszéltél, őket mi alapján definiáltad annak? Vagy ők magukat definiálták így annak ellenére, hogy a felekezetük (szerinted (sem)) az? Szóval hogy van ez?

A cigányok erdélyi megítélése megintcsak érdekes kérdés, a válaszaidból az is kiderül, hogy eléggé valószínű, hogy eltérő generációhoz tartozunk. Az átlag magyarországi emberhez képest elég sok erdélyi magyar és román ismerőssel rendelkezem (mind egyetemet végzett) és mindegyikük rendkívül negatívan, mondhatni sokkal negatívabban állt a cigányokhoz, mint a magyarországi többség, de ez nem egy tudományos megállapítás, csak feltűnt. Ellenben ezek az ismerősök alig a rendszerváltás előtt születtek, így a rendszerváltás előtti megítélésük könnyen lehet, hogy teljesen más volt. Romániában én semmilyen különbséget nem tapasztaltam egyébként sem Székelyudvarhelyen, sem Temesváron, sem Bukarestben (tehát mindegy, hogy etnikailag ilyen-olyan, vagy mix helyről volt szó, és független volt attól, hogy magyarral, vagy románnal beszéltem).

Golan-san

Részben úgy, ahogy mondod, a többség magát "definiálta" (s definiálja ma is) annak.

Többeknek a nevéből is következik (pl. Lővi), de általánosban, középiskolában egy különálló/összetartó csoportot alkottak (közülük ma nem egy köztudott/közismert személy). Egyébként -lehet, hogy rossz példa-, de ha valaki, pl. sváb (nemzetiségű) nála sem számít a "felekezet".

Igen. Valószínűleg meglehetősen eltérő generációból szármázunk. Én elsősorban a rendszerváltás előtti évtizedekből ismerem az erdélyi viszonyokat különös tekintettel az erdélyi (ismétlem) "magyar cigányság" megítélésére - akkoriban meglehetősen sok időt töltöttem ott (Erdély bizonyos részein - elsősorban Kolozsvár, Marosvásárhely és környéke) , ha összeadom, közel két évet. (Ezért hangsúlyoztam, hogy a "rendszerváltás előtt".) Ismeretségi köröm -Erdélyben is- meglehetősen vegyes -középiskolaitól egyetemi végzettségig.