Mi volt az életfelfogása egy jobbágynak?

Érzelmeik és gondolataik biztosan voltak, de "életfelfogásuk" nem lehetett. Örültek, ha volt fedél a fejük felett, és annyi ennivalójuk, hogy ne haljanak éhen.

Mindenben a földesuruktól függtek. Fáradtabbak is voltak attól, hogy filozófáljanak egy jobb életről.

Szia!

Nem fogok tudni válaszolni a kérdésedre, viszont kizártnak tartom, hogy csupán a túlélésre alapuló életfelfogásuk lett volna, ugyanis akkor nem örökítették volna át a fafaragást, hímzést, népzenét, népeséket, monda és hitvilágot, stb..., röviden a népművészetet, amelyben a kultúránk jeles része átöröklődött.

A jobbágyság ekkor már rétegzett volt. A legszegényebbek tényleg nem nagyon gondolhattak másra, mint a túlélésre, és vigasztalta őket, hogy a mennyországban majd jobb lesz. Voltak, akiknél az volt a gond, hogy ne csússzanak le. Voltak, akik felfelé törtek, hogy jobban éljenek a gyermekeik. Voltak a nagygazdák, akik foglalkoztak azzal, hogy hány bérest vesznek fel, melyik béres megy robotba, béreljenek-e még egy (fél) telket a földesúrtól, kinek fognak eladni, és így tovább.

Az életfelfogásról: a népdalokból és a népmesékből ismerheted meg.