Mit szóltok hozzá ha egy fiatal a mai világban szereti és próbálgatja a szárnyait a magyar népzene területén? (csak hobbi szinten)

19 vagyok... szóval kicsit mindig is kilógtam a többiek közül. eleve nem vagyok társasági ember és sosem jártam discos bulizós helyekre az elmúlt években, belekóstoltam de ez nagyon nem az én világom:) asokkal jobban elmegyek haverral néha csak úgy járkálni vagy esetleg nagy ritkán kocsmába de szó mi szó inkább vagyok egyedül mint egy kis közösségben. zeneileg mindig is mindenevő voltam, és mai napig meghallgatom ami tetszik, stílustól függetlenül mert ugyanúgy tetszhet egy rockszám mint egy rap, mint agy kicsit zúzósabb, az egész annyira kedvfüggő valahogy:) sosoem soroltam be magam egy stílusba, és ezért nem is baj ha különcke vagyok kicsit a mai napig, viszont itt jön képbe a kérdés tényleges mondandója. valahogy már nem is tudom mióta nagyon szeretem (többek között) a magyar népzenét. míg azért a korosztályom megrökönyödik ha ilyet hall és örömmel hallgatom és valahogy összekötöm gondolatban hogy ez az örökségünk, ezt illene meghallani, megszeretni mindenkinek, vagy legalábbis nem lenézni olyan szinten mint ma megy. nem mindenféle újradolgozások, modernizálva (persze akozött is vannak szépek) de az eredeti a hagyományos zenélés és dallamok valahogy nagyon megfogtak. vettem 2 éve egy citerát, és elkezdtem magamtól tanulgatni népdalokat, megtanulni citerázni, ápolni valamilyen szinten a múltat. tudom, nagyon jól tudom hogy a világ fejlődik...azt is hogy mindenki csak csinálja azt amit szeret. igazából azt nem értem miért ragadhattam le ennél hogy nekem ez tetszik:) nem volt zenész a családban, visszamenőleg sem, én vagyok kicsit így "leragadva" talán. és az a baj hogy sokak még a néhány évvel fiatalabbak közül is gáznak tartják ezt a hozzáálást...