Milyen társadalmi problémának tulajdonítható az, hogy ma sokan (életkortól függetlenül) menekülnek önmaguk elől, a család elől, a társadalom elől? Miért? Mindig így lehetett ez? Vagy tipikus mai jelenség?

Majdnem elkaptam magam!

Majdnem elkapott saját magam!

[link]

Különben meg nem értem a kérdést.

Nagyon nagy az emberekben a megfelelési kényszer, mindenhol csak azt lehet látni, hogy miben kellene még jobbnak lennünk. Ha a reklámokat nézed, sosem vagy elég jó a feleségednek/férjednek, soha nem elég jó az alakod, nem nézel ki elég jól, stb... Ezekhez az elképzelt ideálokhoz próbálnak alkalmazkodni az emberek és ezt már a fiatalokba is beleneveli a társadalom. Az általános iskolás lány már azon problémázik, hogy mennyire ciki az, hogy még szűz.

Ehhez még hozzájön az is, hogy az ember természeténél fogva telhetetlen. Kell ez is, az is, mert így lesz tökéletes az életem, és persze a szomszédnál szerencsére drágább autóm van, ráadásul én a szalonból hoztam ki, ő meg használtan vette. (Sajnos) ilyenek vagyunk mi emberek...

Ez a japóknál nagyon keményen megvan.

[link]

Egész egyszerűen azért, mert vagy nem tudnak vagy pedig nem akarnak megfelelni a rengeteg elvárásnak és kényszernek.

Nagyon érdekes cikk volt, köszi. A jelenség egyébként nálunk is megvan, szerintem nem is annyira újkeletű, csak mivel más kultúra, más a megnyilvánulási forma is.

Azt gondolom, ezek a fiatalok egyértelműen a kudarcok elől menekülnek.

Egyébként néhány éve a Pán Péter szindrómáról cikkeztek, szerintem ez is hasonló dolog.

Nagyon sokat változott a társadalom az elmúlt néhányszáz évben, és a fiatalokhoz való viszonyulás is teljesen, szinte az ellentettjére fordult. A születésszabályozás nagyon sok problémát megoldott, és vele együtt gerjesztett is jó néhányat: a hetvenes évek vége óta (Magyarországról beszélek) egyre kevesebb gyerek születik, azt a keveset pedig egyre nagyobb becsben tartjuk, így óhatatlan, akár akaratlanul is, az elkényeztetésük. Természetszerű, hogy a jó kis kényelmes családi fészekből nemigen akaródzik kirepülni, hiszen ott mindent megkapok, amire szükségem van, és ebben én remekül érzem magam. Miért vállaljak fel konfliktusokat és kudarcokat, ha nem muszáj, és pláne, ha nem tanítottak meg azok kezelésére, elviselésére?

Ugyanakkor egy mai fiatalnak már valóban annyiféle elvárásnak kellene egyszerre megfelelni, hogy az szinte lehetetlen, a kudarcosság borítékolva, ugyanakkor a feldolgozásra nincsenek eszközeik. A másik oldalról viszont mindenhonnan ömlik a szórakoztatóipar, az ember olykor már azt sem tudja, hova kapja a fejét, és a szórakozás egyes fajtái fillérekért, vagy akár ingyen elérhetők. Akkor ezek a fiatalok miből is tanulnák meg, hogy valamit valamiért? Az anyagi háttér többé-kevésbé biztosítva van anyuék által, akkor én mit erőlködjek?

A mai fiataloknak valójában addig nem szükséges felnőni, amíg anyuék élnek, vagy az egyik fél meg nem elégeli a másikat. Ezért is tolódik minden későbbre, ezért is nehéz a társadalomba való hagyományos értelembe vett betagozódásuk. Úgyhogy igen, ebben a formában szerintem tipikusan mai jelenség.