Mennyi az igazságtartalma annak, hogy minden ember mindent amit tesz, önös érdekből teszi?

Minden ember különböző. Nem mindenki egyformán önző. A szent emberektől eltekintve (de belőlük nincs sok), mindenki önző valamennyire. Tehát "minden amit az ember tesz", az VALAMENNYIRE önös érdekből van, és VALAMENNYIRE valami más okból. A kérdésed megválaszolásához:

* Kellene hogy lehessen mérni az önzést. De az önzésnek nincs objektív mértéke, csak szubjektív.

* Külön kellene választ adni minden egy emberre. Az összes emberre együtt nem adhatsz egyetlen választ, mert az nem jelent semmit. Még ha lehetne mérni az önzés mértékét, és azt mondanád hogy 86%, akkor sem tudnál meg belőle semmit. Mert az a 86% egy átlagos érték lenne, és nem tudnád meg belőle hogy Kis Mariska vagy Répa Béla éppen ebben a pillanatban mennyire önző.

Az ilyen nagy általánosítások általában féligazságok. Szóval mondjuk azt, hogy a "mindenki önző" állításban "van valami", és ezzel el is mondtunk az igazságtartalmáról mindent amit lehetett.

Ha így volna, akkor az önzetlenség fogalma ismeretlen volna.

Persze az önzetlenség alá is bele lehet magyarázni sokfélét. Hogy a hívő azért önzetlen, hogy üdvözülhessen. Hogy a nem hívő azért, hogy elismerjék, naggyá váljon mások szemében, stb.

Ezek lehetséges magyarázatok. Azonban az önzőség mértékét nem az határozza meg, hogy X mit gondol Y-ról, hanem Y valódi motivációja.

Ezért az önzőség/önzetlenség egy személyes aktus, amit kívülről nemigen lehet megítélni.

Sceptic te most tényleg kérdezed, vagy provokálsz? Nehezen hiszem rólad, hogy ne tudnád a választ.

Az ember (és az állat is) cselekvését az érdekei határozzák meg. Ez alaptörvény. Csakhogy egyfelől az ember gondolkodó lény, másfelől különböző szintű ismeretei vannak, ezért egy helyzetet sokféleképpen láthat. Továbbá gyakran egyszerre több érdek hat. Ilyenkor az ember választ. Néha tudatosan, néha ösztönösen, a neveltetése szerint. Az önzés egy másik kategória, mondhatjuk úgy is, egy félrenevelt ember tulajdonsága.

Szerintem eleg sok ,mivel tokeletlen emberek vagyunk,nehez mindig onzetlenul es helyesen cselkedni.

De nem lehetetlen.

Olyan ez mintha sajat magaddal harcolnal ,mit tegyel meg es milyen okbol.

Probaltad mar?

A szőrszálhasogatás eredménye, hogy mindenből kilehet hozni adott negatívumot, egyfajta szellemi mazochizmusként.

Ezen esetben egy cinikus személy azt mondhatná, hogy az önzetlenség maga is az önzőség egyik formája, tehát teljes altruizmus nem létezik. Ez az állítás meg is állja a helyét megfelelő érvelés mellett, azonban az én véleményem az, s nem csak kizárólag erre a témára nézve, hanem minden hasonló jellegű témával kapcsolatosan, hogy a képtelen ember azoknak sem hisz, akik képesek adott dologra. Ergo konkrétan az önzőségre nézve: nem fog és nem is tud egy olyan ember hinni az önzetlenségben, aki saját maga nem képes rá és ha van egy másik ember, akiben valóban megtalálható a tiszta önzetlenség formája, akkor az úgysem tud egy hitetlen embert meggyőzni arról és a logikus magyarázatok sem segítenek itt.

Manapság ( ez most kissé off-olás ) az emberek többet foglalkoznak azzal, hogy mire nem képesek és mit nem tudnak; mindenbe belelátják sokan a rosszat és azt gondolják, hogy ettől realisztikusabban és érettebben látják az életet, pedig az érett gondolkodás nem ott kezdődik, hogy mindent fanyarsággal elemzünk és minden pozitívumot szkepticizmussal fogadunk.

Az ember legyen felkészülve az élet durva igazságaira, de ne lássa azt előre bele a dolgokba és ne feltételezze, hogy minden azokból áll. Főleg hogy, az ember előbb-utóbb azzá válik, amit gondol, ezért ha valaki folyamatosan azt sulykolja magában, hogy nem létezik sem ez, sem az, akkor végül tényleg olyanná fog változni, akiben nem található meg egyetlen pozitívum sem, de nem azért, mert azok nem léteznének, hanem mert egyszerűen ő döntött úgy, hogy kizárja azokat az életéből.