Szívesen élnél Szimmaren szigetén?
El sem tudtam volna képzelni, hogy erre a Fekete Gyula könyvre még emlékszik valaki...
Hogy szívesen élnék-e ott? Nem hiszem, túl illuzórikus az egész. Anno domini imádtam, olyan sokszor olvastam el, hogy szinte kívülről tudtam egyes részeit. (Még ma is a kezembe kerül néha...)
De azért... "Fazil báránykái" valóban túl meseszerűek ahhoz, hogy hús-vér emberek lehessenek. És sajnos azóta nyilván megnyitották volna Szimmaren határait a külvilág felé, ami nemigen javított volna a békés helyzeten, nem gondolod?
De azért... Álmodozni jó! :)
Megkérdezhetlek, hogy miért ez a furcsa kérdés egyébként?
Kedves Julianna.
Örülök, hogy reagáltál a kérdésemre.
Én szinte minden elérhető scifit olvastam. Rengeteg az antiutópia, filmeken mást sem látni. Egyedül Fekete Gyula pozitív utópiáját ismerem, és büszke vagyok, hogy magyar szerző írt ilyet.
Egy kis idillt miért ne élvezhetne az ember. Szeretném megismertetni többekkel, ezért nekiálltam begépelni, hogy eBook olvasón is hozzáférhető legyen.
Egyébként Fekete Gyulát becsülöm a GYES-GYED rendszer kiküzdéséért, azóta sem volt ilyen maradandót alkotó hazafi.
Megvalósítani a könyvben szereplő anarchisztikus-kommunista rendszert nem tartom lehetségesnek, mert az építőköve, az ember, a maga sokféleségével, alkalmatlan erre. De kérdem én: miért szeretjük a meséket? Azokban mindig az erkölcs diadalmaskodik. Hát Szimmaren maga a színtiszta erkölcs világa.
Köszönöm a figyelmedet.
Érdekes, én sosem gondoltam erre a könyvre, mint sci-fi-re, inkább az antifasiszta, emellett szinte Voltaire-i vagy Thomas Moore-i utópikus gondolat továbbvivőjére, persze a maga kis méretei és filozófiája szerint. Persze igazad van, tulajdonképpen sci-fi ez is, méghozzá valószínűleg az elsők közötti ebben a témában...
Gyerekkoromban (huhh, de rég volt!) olvastam még egy olyan könyvet, amit szintán sci-fi-nek lehetne nevezni (tán még jogosabban, mint a Kék Szigetet): A Ceresz fogjai-t. Marton Béla)
Abban is a jó győz, a bűnös megbáűnhődik...
Ismered?
Hát nem pontosan szimmareni filozófiájú a Ceresz fogjai, és a leírás is "gyerekesebb" kicsit, de nézd meg, mit találtam róla:
"Marton Béla fantasztikus regénye egy Ceresz nevű bolygón játszódik. A könyv átlagon felüli érdekessége, hogy a szerző a Földet is bemutatja a XXIII. század körülményei között, de tovább fokozza a fantasztikumot: szereplőit egy olyan bolygóra viszi el, amelyiken egy már elpusztult, de a XXIII. századi földi kultúránál fejlettebb műveltség maradványait fedezik fel, az író nemcsak technikai csodákat mutat be, hanem szünet nélkül fokozza az izgalmas kalandokat és az emberi problémákkal is foglalkozik egy új társadalom körülményei között."
Ez nagyjából fedi a könyv tartalmát. Fiatal koromban rendkívül izgalmasnak találtam!
Van ennek az írónak még egy másik könyva is (a Ceresz folytatása), Utazás a Vénuszra címmel. Ezt sajnos nem olvastam, vagy már nem emlékszem rá.
Itt nézhetsz utána, ha meg akarod venni:
Kellemes időtöltés, az biztos... Megírnád Te is nekem, hogy melyek a Te kedvenc régi olvasmányaid ebben a témában?
Egyébként nagyon szép dolognak tartom, hogy másokat is meg akarsz ismrtetni a szimmareni élettel, bár félek, hogy a mai olvasóközönségnek ez nem lesz elég "harcias"...
Azt viszont én nem értem, hogy miért nevezed a szimmarenni társadalmat "anarchikusnak"?
A könyvben leírt ország majdnem eléri az állam nélküli anarchista formát, hiszen ebben a közösségben a Főtanácson kívül államgépezet (apparátus) nincsen, de mégsem kommunista diktatúra.
A ma olyan népszerű Gyűrűk urát, Harry Pottert, bár olvastam, a lektűrök közé sorolom. Se filozófiája nincs, se emberábrázolása.
A scifiben nálam a csúcs - szintén magyarok - Tamkó Sirató Károly: A három űrsziget (társadalomparódia), Bogáti Péter: Az utolsó ember (robinzonád). A külföldiek közül, Stanislaw Lem: Summa Technologiae (ez esszé).
Tamkó ezt az egy regényt írta, de valahányszor olvastam, mást olvastam ki belőle, annyira másként rezonál az aktuális külvilággal.
Az az igazság, hogy a scifi műfajt mára meguntam, mert krimi-akció-horror-románc vegyülékek nem érdekelnek, akkor már inkább olvasok XIX. századi klasszikusokat.
Még egy fontos dolgot megemlítek:
Fekete Gyula 1959(!)-ben elképzelt egy "internet"-et, vidifon néven, ráadásul csőpostával kiegészítve. Akkoriban idehaza még a televíziót is csak néhányan ismerhették.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!