Szerintetek külföldön is ennyire egymással foglalkoznak az emberek és beleszólnak egymás dolgába és pletykáznak?

ahogy az előttem szóló is írta. ha NO-ban azt mondod a főnöknek, hogy szeretnél egy nap szabadságot, mert elintézni való ügyeid vannak, senki nem fogja megkérdezni, hogy mit kell intézned.

vagy ha azt mondod egy ismerősnek, barátnak, hogy nem érsz rá, senki nem fogja megkérdezni, hogy miért. ha akarod elmondod, ha nem, akkor nem.

de segítségre van szükséged, akkor segíteni fognak. ha esetleg nem tudnak, akkor azt is megmondják és nem hitegetnek.

Hát én 18 évig éltem Németországban, és valahogy abszolút nem tudom alátámasztani a korábbi válaszokat, sőt őszintén szólva nagyon meglepődtem, h egyesek így látják.

Én inkább azt tapasztaltam, h a németek a rosszindulatú pletykát, kombinálgatást stb. nagyon magas fokon űzik, főként ha még valaki ne adj Isten külföldi is.Úgy általában is egy bizonyos fokú "hidegség" jellemző rájuk, az igaz hogy elsősorban a saját életüket élik, függetlenül a külvilágtól és nagyon ügyelnek a magánszférájuk sértetlenségére.Az önzetlen segítségnyújtáson lepődtem meg a leginkább, kicsit általánosítva a dolgot, ha mondjuk a rosszulléttől véresen fetrengsz az utcán, akkor az átlag német ahelyett,fintorogva gyorsan odébbáll, ahelyett, h segítene.Persze ez túlzott példa, de gondolom érthető mire gondolok.Összehasonlítva az emberek kedvességét stb. Magyarországon sokkal-sokkal jobb a helyzet, főleg pl. No.-hoz képest...Persze manapság valahogy közhellyé vált azt mondani, h nálunk az emberek pletykásak, frusztráltak stb. stb.....nem tudom, én ezt valahogy nem érzékelem annyira, sőt azt kell hogy mondjam nap mint nap rengeteg kedves emberel találkozom.Azt gondolom, h pletyka stb, mindenhol van, ez az ember természetétől függ, nem a nemzetiségétől, vagy a helytől , ahol lakik, de persze az h " a szomszédban a fű mindig zöldebb" sztem itt is érvényes.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:39

akkor én csak 18 évvel éltem többet NO-ban.:)

nem tudom, hogy hol és milyen körökben mozogtál, mennyire kerested a németek kapcsolatát. igen, a németek védik a magánszférájukat és ugyanakkor megadják ezt másnak is. tehát csak akkor avatkoznak be, ha kéred a segítséget.

inkább vidékre jellemzőbb, hogy kint lógnak az ablakban és nézik, hogy ki mit csinál. de ez is enyhébb mint MO-n vidéken.

és sokkal kevesebb az irigység.

Nos, bár én csak 3 évet éltem Németországban, leírnám én is a tapasztalataimat. Egyetértek azokkal, akik azt írták, hogy a németek alapvetően nagyon zárkózott emberek és soha nem szólnak bele más dolgába. Nem szoktak hangoskodni és vidéken is jellemző, hogy nem ismerik a szomszédjaikat. Bennem elég vegyes kép alakult ki róluk, mert bár ilyenek és tényleg próbálnak segíteni, ha kéred, humoruk nem nagyon van, egyesek elég szarkasztikusak, de szerintem nem akarnak ők sértőek lenni, csak a humor nem az erősségük. Illetve ha nem németnek születtél, még ha kis korodba is kerültél ki és akcentus nélkül beszélsz németül, soha az életben nem fognak elfogadni annak. Erre számtalan példát láttam. Ha nem vagy német, valamilyen szinten mindig kívülálló leszel a szemükben. De hát ez a magyaroknál is így van szerintem. A németek kapcsolatai a magyarokéhoz képest éppen a fent említettek miatt felszínesebbek, nincsenek hatalmas, 20-30 évig tartó barátságok, de a jó oldala, hogy nem olyan pletykásak, mint a magyarok. Nem foglalkoznak a másikkal és ezt ne rossz értelembe vedd, nem a hibát keresik a másikban. Ők sem szeretik, ha feljönnek bizonyos témák. Főleg a történelmüket illetően hallgatnak nagyon mélyen. Nem olyanok, mint a magyarok, hogy Árpád vezér, Mátyás király így megy úgy. Itt ilyet nem hallasz. Nem dicsekednek a feltalálóikkal vagy az államférfiaikkal vagy Nobel-díjasaikkal, hanem a maguk életét élik és van bennük maguk iránt annyi tisztelet, hogy ne mások érdemeivel dicsekedjenek. Viszont a németek olyanok, mint a magyarok abban, hogy 2 féle német van: a nagyon rendes meg a bunkó. És van pár kőbunkó köztük. Engem tettek már ki szalonból, étteremből stb., mert külföldi vagyok, szokásuk megkülönböztetni.

Most az USA-ban élek (férjem amerikai), kicsit hasonló a helyzet, mint Németországban olyan szempontból, hogy az emberek nem a rossz dolgokat keresik a másikban, hogy kiemelvén a hibáikat valamilyen pletykát kreáljanak. Ez nincs és az ilyen embereket ki is nézik. Az emberi kapcsolatok itt még a németekénél is felszínesebbek, de ez az ország hatalmas voltából adódik, mert nagy a mobilitás, sok a költözés, így az emberek már hozzá vannak szokva, hogy nincsenek nagy barátságok, nincsenek igazán mély kapcsolatok (családon belül sem, mert ált. jó messze élnek egymástól). Itt az emberek sokkal befogadóbbak, mint Németországban abból a szempontból, hogy németnek születni kell, amerikai meg bárki lehet, aki itt él sokáig és annak érzi magát. Szóval vannak azért különbségek ilyen szempontból, mert nem érnek bizonyos atrocitások, amik más országban, mint bevándorlót igen. Az amerikaiak meg nem olyanok, mint a németek, magyarok, ők ált. mind nagyon rendesek első látásra, mert nagyon adnak a látszatra, szóval amíg nem ismersz valakit meg jobban, ált. jó benyomásod van mindenkiről, nem bunkóznak, a hibák csak később jönnek ki.

Egyik ismerősöm Franciaországban lakott sokáig. Mesélte, hogy neki nagyon nagy felüdülés volt ez, mert egyedülállóként állandóan kérdezgették tőle Mo-n, hogy mikor nősül, miért nincs barátnője stb. Franciao-ban senkinek eszében se jutott hasonlókat kérdezni. Szóval ez a fő különbség és ez általánosságban elmondható a nyugati országokról. Mo. nyugat és kelet között van, ezért bizonyos vonások nyugatiasak, mások keletiesek (a nem individualista társadalmaktól vehették át az egymással foglalkozást).

Bár pletyka mindenhol van, a magyar szintet ez meg sem közelíti máshol (Nyugaton). Egyébként ajánlom mindenkinek a "The Xenophobe's guide to the Hungarians" c. kiskönyvet, amiben szintén ki van emelve, hogy a magyarok mennyire szeretik a pletykát. Bár ez a könyv sztereotípiákra épít, sok igazság van benne és majdnem minden országról megjelent.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:29

bocsi, de ha csak 3 évet éltél NO-ban, akkor honnan tudod, hogy nincsenek 20-30 éves barátságok? mert vannak! nem egy ellenpéldát tudnék felsorolni. és csak bizonyos körökben gond külföldinek lenni. azoknak, akik hajlandóak beilleszkedni semmi gondjuk nincs.