Miért lesz valaki csavargó? (Jack London nyomán)

érzelminyomorékok=csövesek

Volt egy kollégám itt kint Angliában. Kamasz kora óta (úgy 30 éve) csavargó, és teljesen önszántából. Biciklivel járja a világot, hol napszámot vállal, vagy koldul ha nagyon megéhezett, de sehol nem volt maradása. Nagyon értelmes, egyébként a maga nomád módján ápolt ember, szóval nem egy lecsúszott hajléktalan. Sokszor csodáltam életmódja, felfogása miatt, jó volt hallgatni azt a rengeteg kalandot amit élete során átélt, néha még irigyeltem is, de nem biztos, hogy huzamosabb ideig tudnék így élni. A leírhatatlan szabadság vágya miatt él így. Sátorban aludni, patakban mosdani, bringázni keresztbe-kasul a világon nagyon romantikus, de napokig nem enni, fagyoskodni esténként, esőben zivatarban a szabadban kószálni, és egyáltalán, hogy tuliképp nincs semmid, nincs otthonod, ha bajba kerülsz nem igazán számíthatsz senkire, az már nem annyira frankó, igen edzet embert kíván. Egy egykori erdélyi Magyar az ürge, tízen évesen szökött át Nyugat-Európába. A telet legtöbbször itt Angliában tölti és dolgozik valahol, de aztán tavaly már február végén odébbállt, akkor azt mondta lemegy Spanyolországba, akkor láttam utoljára. Na Ő egy csavargó. (Vagy vándor)