Petri György költészetéhez kapcsolódó kérdés?

Én is vártam. Egyvalamit biztosan leszögezhetünk Petri György és Tandori Dezső költészete vagy később Esterházy Péter paradigmaváltás volt az irodalomban. A posztmodern szövegek recepciója jóval több odafigyelést igényel az olvasótól, de jobban bele is vonja őt a történetbe.

Jelen esetben az Egy öngyilkos naplója verset szerettem volna górcső alá venni, ízeire szedni, kimutatni a főbb stílusjegyeket a versen. Számomra a verse első sorai evokálják Thomas Stearns Eliot The Waste Land (magyar fordításban Átokföldje) című költeményét, azaz olyan hatást kelt a "senkiföldje" szó alkalmazásával. Olyan az egész bár ezt akármelyik XX. századi lírai műről vagy prózáról el lehetne mondani. Mégis ott lebeg végig

Az egész versben mintha nem lenne semmiféle érzelem, minden kopár, üres és színtelen, nincs emberi melegség, a közönyösség hatja át. Mintha nem tudnánk sehová sem tartozni, sem emberi közösséghez. A közösségvállalás, összetartozás érzése megszűnt volna, vagy csak az élmények azok amelyek választófalak közöttünk?

"Nem tudom a testem határait" mintha minden átértelmeződne. Azt sem lehet tudni, hova tartozunk, kik vagyunk mi, szétesik a világ, azaz tipikus háború előtti, utáni életérzés. Mintha már a gondolatok sem léteznének csak átértelmeződve. Minden a kihalás, pusztulás felé sodródik, azaz egzisztencialista gondolatok jelennek meg a műben. Mintha megszűntek volna testek közötti határok. Itt mindenki társ, egybeolvad és próbálják magukat védeni a közelgő veszélytől. Ám ezek kissé általános gondolatok talán a szövegről. Valami hozzátoldás kedves válaszoló? Talán tudunk erről beszélni.