Akik táncolni járnak! Nálatok ez hogy van?

Második iskolámban képzem magam, és néha túl nagynak érzem az elvárást, elkötelezettséget, annak ellenére, hogy nem vagyok hivatásos táncos, ez csak hobbitevékenység. A fő problémám inkább az, hogy minél "komolyabban" csinálom, az nekem annál többe kerül.

Az rendben van, hogy járok órára, ami pénzbe kerül, és hogy néha fellépünk, amire kell varratni ruhát. Az is az én költségem, tiszta sor.

Ami nekem most kezdi kicsit megmérgezni a dolgokat, hogy a tanár kitalálta, hogy "turnézni" fogunk. Kéthetente fel fogunk lépni itt-ott, teljesen új számokkal, repertoárral. Jelenleg az első ilyen alkalomra készülünk serényen. Hétvégi próba, duplaóra, több ruha, kiegészítő, amit mind-mind finanszíroznom kéne. Holott ez neki üzlet, hogy az iskolája megjelenik több helyen és előadja magát. Azt nem is reklamálnám, hogy nem kapok ezért gázsit, az új ruhák költségeit is lenyelem. De ez a sok duplaóra, hétvégi plusz óra? Sok esetben később kezdődik, hamarabb befejeződik, lóvé lehúzva.. Ezt egy kicsit nevetségesnek érzem, hogy iszonyat pénzeket fizetek azért, hogy "előadóművésznek" érezzem magam. Mintha az nem lenne szintén nagy dolog, hogy a szabadidőmben ott vagyok a megbeszélt helyen és időben tiszta puccban, és nem mondom, hogy én ma inkább családi vacsorán vennék részt, vagy egyéb elfoglaltságom lenne.

Lehet, hogy én vagyok a gyenge láncszem, és ha nem akarom az összes szabadidőmet, pénzemet erre áldozni, akkor nincs helyem a csoportban. Pedig, mikor ott vagyok, csináljuk, jól érzem magam, örömet okoz, de mikor kapom a mail-t, hogy megint váratlan hétvégi próba, vagy megrendeltük az akármilyen kiegészítőt, jövő órára hozzátok a 3000-ret, akkor eléggé elmegy a kedvem.

Szóval kíváncsi lennék, ha vannak hasonló cipőben járó emberek ők hogy látják ezt a dolgot.