Madách Imre: Az ember tragédiája c. alkotásnak tulajdonképpen mi a lényege?

Bemutatja hogy mindig valami szar. A kommunizmus alatt volt betiltva, mert azt írja az is szar.

[link]

Madách alkotásának lényege viszonylag egyértelmű: az ember bizonyos szinten saját létezésének a rabja.

Nem játszhatunk Istent, mert ez a szerepkör nem minket illet meg. Egyszer mindannyian ráeszmélünk erre és ezért dühösek vagyunk. Valamilyen szinten ez a düh megmarad egész életünkben, csak idővel megtanuljuk kezelni.

Ez az ember tragédiája, hogy egyszer minden ember ráébred arra, hogy az élet nem az a meseszerű létezés, amelyet táplálunk mindaddig, amíg rájövünk, hogy nem igaz. Az öntudat egyben egy átok is abból a szempontból, hogy megismerjük a korlátainkat és nincs semmi, amely ezeknek a korlátoknak a létezését megcáfolhatná.

Egy filozófus mondta, hogy minden boldogság alapja egyfajta önámítás, mert enélkül az ember nem tudja túltenni magát tragikus helyzetén, azon a hideg és zord mivolton, amely a valóságot képezi.

Viszont, annak ellenére is, hogy az ember ráébred eme öntudatára, amely rávilágít egy végeláthatatlanul okafogyott és sivár létre, feltevődik és egyben nyitott marad a kérdés: van-e elegendő önérzet az emberben ahhoz, hogy méltósággal és emelt fejjel küzdje végig a létezésével kapott harcát, annak ellenére is, hogy kiábrándult saját mivoltából.

Ez a gondolat képezi az abszurdizmus alapját is, hogy az ember valójában nem lát semmit, semmilyen fényt az alagút végén, de ettől függetlenül megy tovább, mert nem azon a kérdésen akad fenn, hogy “ miért ? “ , hanem az a kérdés hajtja, hogy “ miért ne ? “.

A mű átfogója röviden:

Ádám, Éva és Lucifer a főszereplők.

Isten megteremti az univerzumot és ezt Lucifer hiábavalónak ítéli meg, azzal érvelve, hogy az ember az isteni szint elérésére fog törekedni és követelni fogja saját jogát a világban.

Isten száműzi Lucifert a Mennyországból, de eleget tesz annak kívánságának a két elátkozott fa, a Tudás Fájának és a Halhatatlanság Fájának elhelyezésével a Paradicsomban.

Ádám büszkeségével és Éva hiúságával játszadozva, Lucifer mindkettőt bűnre csábítja. Miután a két embert kiűzi Isten a Paradicsomból, Ádám még mindig túl büszke ahhoz, hogy belássa tévedését. Ehelyett újra előveszi az emberi fejlődéssel és teljesítménnyel kapcsolatos álmait; úgy érzi, hogy most, Isten törvényei alól felszabadítva, készen áll arra, hogy megvalósítsa saját dicsőségét.

Lucifer álmot küld Ádámra és így elindulnak egy utazásra az emberi történelmen keresztül.

Az első periódus, amelyet meglátogatnak, az ókori Egyiptom, mely Ádámnak az emberiség mérhetetlen teljesítményeiről szóló álmainak a megvalósítása. Mindazonáltal, az öröme hamar szertefoszlik amikor rádöbben arra, hogy a piramisok a rabszolgák verejtékének árával épülnek meg. Ádám, egy fáraó szerepében, beleszeret Évába, egy rabszolgalányba; megújult reménnyel, most arra kéri Lucifert, hogy vigye el őt egy olyan világba, ahol az emberek egyenrangúan élnek, így Lucifer elviszi őt a demokratikus Athénba. Mindegyik periódusban, Ádám előző álmai hiábavalónak, hibásnak vagy elérhetetlennek mutatkoznak meg, de Éva mindig időben jelenik meg ahhoz, hogy felfrissítse Ádám szellemét, így a ciklus megismétlődik.

Ádám és Lucifer mindegyik jelenet elején bemutatkoznak egymásnak, Ádám mint adott fontos történelmi szerepet betöltő személy és Lucifer általában egy bizalmas szerepét játszva. Ádám mindig az adott jelenet vége felé kezd öntudatára ébredni, ekkor kezd szertefoszlani adott szerepének fontossága, ekkor döbben rá arra, hogy elveszíti minden politikai és történelmi lelkesedését.

Mindegyik jelenet elteltével Ádám egyre idősebbnek és idősebbnek van bemutatva, szemléltetve ezzel nem csak növekvő bölcsességét, hanem növekvő reménytelenségének a terhét is.

Az utolsó álom egy jégkorszakban játszódik le, a távoli jövőben. A Nap haldoklik, a civilizáció eltűnt, az emberiségből már csak néhány vadember maradt.

Felkelve álmából, Ádám arra a következtetésre jut, hogy a jövő reménytelen, és az egyetlen döntés, ami maradt számára, az az, hogy véget vessen életének, ezzel megelőzve a még nemlétező emberiség kialakulását és mindazt az elkövetkezendő szenvedést, amelyet az emberiségnek hiábavalóan kellene elviselnie. Mielőtt azonban beteljesítené ezt az akaratát, Éva megtalálja őt és elmondja neki, hogy gyereket vár tőle. Ádám térdére esik és kijelenti, hogy Isten legyőzte őt.

Végkövetkeztetésül Isten azt mondja Ádámnak, hogy függetlenül attól, hogy lát-e reményt vagy sem: „ember, küzdj és bízva bízzál! "

Ez a kérdés ki van emelve.

Smartlboro válaszát nem tudtad feldolgozni ?