Ti mit tennétek a helyemben?

Én vagyok a 2közül az egyik rendező a közelgő sulis színdarabban. Én találtam ki h egy barátnőm játsssza a főszerepet, mert hasonló a karakterük, gondoltam jól fogja majd játszani. Én azért nem vállaltam szerepet, mivel rendezek is, meg igazából nem hittem magamban. Viszont az első próbán kiderült, hogy alány szörnyen játszik és hiba lenne neki adni a szerepet (ugyanakkor ez már végleges-szerű, a szereposztás, nem meghallgatás volt). A rendező-társam szerint is rossz a lány, és mindketten azt akarjuk, hogy én játsszam. Végre legyőzhetném azt a kis önbizalomhiányt, ami elválaszt attól hogy színészkedjek, mert sokak nem értették, miért nem játszok benne. Viszont nem tudom hogy mondjam meg a barátnőmnek (nem a legjobb barátnőm azért, de jóban vagyunk) hogy rossz, és helyette én akarom/fogom játszani. Nagyon megjött a kedvem hozzá, viszont most önző leszek vagy jó fej? Viszont jól tudom, hogy a barátnőm egy hasonló helyzetben magát választaná, mert ilyen, a karakter is totál ilyen, amit játszanunk kell. Ha az életem nézem, hogy most tényleg a színházzl akarok foglalkozni és így elméletben most jófejkedjek vagy hagyjam előre jutni magam, magam választanám, de nem akarom hogy megsértődjön...

16L