Mit gondoltok erről a kis meséről? Tetszik, nem tetszik, miért?

A hegyi ösvényen ment Ekido, a magányos, öreg, japán ember. Egy évszázad múlva, valaki azt mesélte róla, hogy egy bölcs remete volt, aki itt élt a környéken, és sok történet kapott szárnyra a jótetteiről. Valaki pedig azt mondta, hogy nem hiszi el. Egy harmadik ember úgy gondolja, hogy voltak nála nagyobb és bölcsebb emberek is, ezért ő inkább azokat tiszteli. A történetek átjutnak a tengeren, ahogy felgyorsul az információcsere. A nyugaton egy ember teljesen oda van Ekido történeteiért, elvarázsolja a misztikus kelet. Másvalaki azt mondja, hogy őt csak az érdekli, ami nyugati, bármilyen értéket is hordozzon egy keleti történet. Egy ember, aki úgy hiszi mindent ért, megmagyarázza, hogy a történetek sok olyan elemet és tanulságot hordoznak, ami más kultúrákban is megtalálható, majd levonja a következtetést, hogy a saját kultúrája a legeredetibb a Földön.

Sokan sokféleképpen megítélték Ekidot, az életét, az élőhelyét, a kultúráját. De minderről ő semmit sem tudott, csak ment a hegyi ösvényen a maga idejében és békében élte le öreg napjait.