Mi ennek a történetnek a tanulsága?

Hol volt, hol nem volt, egy távoli vidéken élt egy névtelen szörny.

A szörny majd belehalt, hogy nevet találjon magának.

Tehát a szörny úgy döntött, hogy útra kel és keres magának.

Azonban a Világ túl nagy helynek bizonyult, ezért ketté vált és két külön úton haladt tovább.

Az egyik Nyugatnak indult, a másik pedig Keletnek.

Amelyik Keletnek tartott elérkezett egy városba, melynek bejáratánál egy kovács élt.

"Kovács uram, kérlek add nekem a neved" - kérte a szörny

"Nem adhatom neked" - felelte a kovács

"Ha nekem adod a neved, beléd költözök és erőssé teszlek" - mondta a szörny

"Tényleg?" - kérdezte a kovács, "Ha tényleg erőssé teszel, neked adom a nevem."

A szörny beleköltözött hát a kovácsba.

És lám, a szörny Zsolt lett, a kovács.

Zsolt volt a legerősebb ember a városban.

De egy nap így szólt, "Nézzetek rám! Nézzetek rám! A szörny egyre növekszik bennem!"

Csám-csám, hamm-hamm, fal-fal, nyel.

Az éhes szörny belülről felfalta Zsoltot.

Ezután Ádámhoz, a cipészhez érkezett.

De hát...

Csám-csám, hamm-hamm, fal-fal, nyel.

Így hát újra a szörny lett, név nélkül.

Ezután Tamás a vadász lett belőle.

De nemsokára...

Csám-csám, hamm-hamm, fal-fal, nyel.

Újra a név nélküli szörny lett.

A szörny a kastélyban keresett magának egy szép nevet.

Talált is egy nagyon beteg fiút, aki a kastélyban élt.

"Ha nekem adod a neved, én erőssé teszlek" - ígérte a szörny

A fiú így válaszolt, "Ha egészségessé és erőssé teszel, neked adom a nevem!"

A szörny hát megszállta a fiút.

A fiú pedig életerős lett.

Ez pedig örömmel töltötte el a királyt.

Be is jelentette, "A herceg egészséges! A herceg erős!"

A szörny eléggé megszerette a fiú nevét.

És elégedett volt a királyi élettel is a kastélyban.

Így hát visszafogta magát, nem számított mennyire nagy volt már az étvágya.

Nap nap után, a étvágya csak egyre nőtt, de a szörny a fiúban maradt.

De végül, az éhség túl erős lett...

"Nézzetek rám! Nézzetek rám!" - mondta a fiú, "A szörny ilyen nagy lett bennem!"

A fiú felfalta a királyt és minden alattvalóját.

Csám-csám, hamm-hamm, fal-fal, nyel.

Most már a kastély üres volt, úgyhogy a fiú útnak indult.

Csak gyalogolt és gyalogolt napokig.

Ám egy nap találkozott a szörnnyel, aki Nyugat felé indult.

"Van nevem!" -mondta a fiú, "És olyan gyönyörű!"

De a szörny, aki Nyugaton járt így felelt, "Kinek van szüksége névre? Tökéletesen megvagyok nélküle. Végül is, ezek vagyunk mi - névtelen szörnyek."

A fiú megette a szörnyet, aki Nyugatnak indult.

Végre talált magának egy nevet, de nem volt senki, aki így szólíthatta volna.

Milyen kár, pedig a Richárd olyan szép név.