A pszichiáterek tényleg beleőrülhetnek a munkájukba?

Ez csak egy tipp lesz, nem vagyok se pszichiáter, se pszichológus:

Ha a szakember nem képes határt húzni a saját emberi érzésvilága és a szakmájával járó élmények hatásai között, akkor előfordulhat, hogy szívére veszi páciensei sorsát, és ez hosszú távon rossz következményekkel jár.

Hasonlóképpen, ahogy a mentők, tűzoltók is félreteszik a saját érzelmeiket szolgálat közben, hiszen számtalan megrázó élménnyel találkozhatnak.

Hát figyi én férfi takarító vagyok a kórházba ahol dolgozom, gépekkel takarítok, egy társammal váltjuk egymást 2 naponta. De lebetegedett az egyik takarítónő aki a pszichiátrián dolgozott, és a helyére engem raktak be mert az ápolók egy férfi munkatársat kértek, engem mert hetente 2 szer dolgoztam ott géppel és vannak olyan bútorok amiket naponta el kell tolni plusz az ágyakat ha egy beteg összecsokizza meg minden. Én ott dolgoztam és beszéltem az orvosokkal meg az ápolókkal, és ők mondták hogy van amikor egyik orvos annyira kikészül idegileg hogy már nem lehet bírni vele. Meg sajnos az ápolókat is megviseli ha olyan beteg van bent aki nem normál depressziós, hanem komolyabb elme zavara van.

És én mint takarító ott beszéltem pár normális beteggel meg láttam is ott dolgokat hogy az öregnéni aki elmebetegvolt, a szemem láttára állt meztelenül a szobájába és sikerült telibe fosnia a padlót, az ágyat meg mindent. Az ápolók csinálták meg az ágyát, meg a ruháit is ők szedték össze mert én ahhoz nem nyúlhattam. Akkor utána bementem én is rendbe rakni a helyet, nem csoda hogy férfit akartak oda, de az a 1 hónap napi 8 órába kicsit sok volt mert ugye a gépekkel is kellett takarítanom amikor a váltótársam pihenőm volt akkor átraktak 8 órába hogy azért pihenni is tudjak meg legyen aki elvégzi a munkát, de amikor a géppel mentem oda, akkor volt hogy besegítettem az egyik takarítónak akivel váltottuk egymást, és ő mondta hogy kemény a hely.

Amikor a főnökasszonyom kérdezte hogy berakhat-e engem oda hosszú távra akkor mondtam hogy felejtse el. Megértette a dolgot bár nagyon be akart volna tenni, de tiszteletben tartotta mert ő is tudja jól hogy milyen az a hely, mert amikor ember hiány volt nálunk akkor volt hogy ő ugrott be oda pár órára elvégezni a fontosabb munkát, és mesélte hogy neki is elég volt bőven annyi.

Hát még orvosi, meg ápolói szemmel milyen lehet az mert ők éjjel is látnak olyat meg főleg este amikor már rég nem vagyunk ott hogy ott mivan.

Mesélték egyszer hogy egy öregapó akkor vágta fel az ereit és az egész szobát meg a folyosót összevérezte meg mindent csinált ott nagy rendetlenséget, és mivel akkor hétvége volt és ápolók is kevesebben voltak így a normális betegeket kérték meg hogy segítsenek a takarításba, akkor majdnem be is hívtak engem 1-2 óra túlórába hogy csináljak ott valami rendet hogy másnap reggelig ne legyen ott hatalmas káosz, de mivel nem tehették meg csak úgy így ők oldották meg.

Szóval kemény az a részleg, főleg egy nekem való fiatalnak aki nagydarab, erős fából faragott, és sok mindent eltűr, én tényleg láttam előtte durva dolgokat, élőben néztem végig egy szörnyű autóbalesetet még 17 évesen ahol egy ember a szemem láttára vesztette el a fejét és a felső testét meg a lábát. De az ami odabent volt még ennél is durvább volt. Ahhoz hogy valaki azt gyomorral és lelkileg elviselje ahhoz egy olyan ember kell akinek nulla a lelkiismerete szinte és nem sajnál minden egyes embert.

Kemény egy hely még takarítói szemmel is, nem hogy egy orvosi szemmel.

Attól függ, hol dolgozol.

Ha kórházban ágyas osztályon az kemény lehet.

De dolgozhatsz szimplán rendelőben ücsörgő dokiként is persze gondolom előbb az osztályon fogsz gyakorlatot szerezni.

Mehetsz pszichológusnak is.

A kettő között az a különbség, hogy a pszichológusokat nem orvosi karon képzik és nem írhatnak fel gyógyszert.

Az elmebetegeket gyógyszerrel is kezelik javarészt tehát kicsi az esélye, hogy kifogsz valami komplett gyogyóst de meg kell birkóznod mások lelki nyomorával.

Egyébként meg, ahogy itt írták tényleg attól függ mennyire vagy képes elválasztani a munkát a saját életedtől, mennyire tudod felfogni, hogy nem viheted a válladon minden nyomorult keresztjét.

De ezt már csak te tudod, hogy mennyire vagy erős.

Az egyetemig még van időd fejlődni megismerni magadat.

Én és az anyukám ugyan ahhoz a pszichiáter nőhöz járunk én előtte egy másiknál voltam csak nyugdíjba ment.

Mindkettő karakán, határozott egyéniség volt és olyan nyugisak voltak.

Egyébként meg tényleg én is hallottam, hogy a pszichomókusok néha zizzentebbek, mint a pácienseik:)