Nyíregyházi emo fiúk-lányok. Nincs kedvetek ismerkedni?

szerencsére az a pár, aki még megmaradt, az nem pózer ;) tudod nem olyan jó, és menő ebben a stílusban lenni, csak legalább egyszer értenéd meg, hogy mi miért van. de persze az 54%-oddal majd egy kicsit is megrendítesz :) amit írsz, hogy "átvedlettek HC-sokká" az jelenthet annyit is, hogy felnőttek. de az érzés még bennük maradhat. (mellesleg szeretem a hc zenéket is, meg a stílust is).

te aztán gondolom idősebb lehetsz, ezzel a szar, 13 éves írásmódoddal:D majd azért vagy lepontozva, mert fáj az igazság? :'D ezt még magaddal se hitesd el, mert fájni fog az élet. pont nem azért, mert nem értenek veled egyet? mellesleg én nem pontoztam. ha ennyire bunkó, és szar akar lenni valaki, akkor minden stílusban, életvitelben, felfogásban lehetne valamit találni, ami nem tetszik valakinek. én sem írtam azt, hogy most igazi vérbeli emo vagyok. sőt.. nincs befestve a hajam, nem festem a szememet sem, nem járok csak fekete cuccokba. csupán annyit írtam, hogy "ilyesmi" vagyok, és szeretnék közeli emo emberekkel ismerkedni. ha valami nem tetszik, miért nyitottad meg ezt a kérdést? fuck off ..|..

#7-es válaszadó. visszaolvastam, de nem találtam sehol, mikor írtam meg azt, hogy "senki nem ért meg". ezt biztos mástól hallottad. én viszont nem nagyon tudhatom, ki mi miatt lesz/volt emo. a senki nem ért meg-re válaszolva épp ezért íródott a kérdésem, hogy hozzám hasonló emo-kat keresek, mert ők azok akik át tudják érezni, mi miért van. ez egy teljesen másfajta világ. sokkal "feketébb", mint mondjuk egy nem emo-é. én amiatt lettem, mert tetszik az egész stílus, meg belülről is ezt érzem, amit magának vall. hogy mi az a megmagyarázhatatlan eltitkolt érzés? nálam az, hogy kisebb koromban értek olyan dolgok, amik akkor teljesen leépítettek. lerombolták a fejlődésemet és nem tudtam már magam akkor tartani, nem még hogy most. ha nem történtek volna velem olyan dolgok, hogy a szemem láttára halnak és hagynak el fontos emberek, és csak most történne ez, akkor lehet hogy nagy nehezen de túlélem. de azt, hogy kicsiként meghökkenve, mikor nem tudok semmiről, csak csodálkozva arról, hogy nem túl kellemes dolog, bennem maradt. ezt nem lehet csak így megmagyarázni. a "fájdalom" az, ami miatt én ezzé is váltam. lehet unalmasnak, tini-feltűnési viszketegségnek hívják ezt az átlagos emberek, de nem érdekel. lehet most magam ellen vagyok, de ez az egész egy roncsolódás miatt alakul ki. hogy nem vagyok képes teljes emberként tekinteni magamra, így ez illik saját magamhoz. ebben érzem jól magam.