Mi a baja a modern kultúrának a többnejűséggel? Ti mit gondoltok erről?

A nők arra vannak beállítva, hogy egy pasit irányítsanak, a riválissal nem tudnának elbánni.

A többnejű kultúra 100%-ig a férfinak jó, főleg a nemi élet változatossága és a hatalomfitogtatás miatt.

" A nők arra vannak beállítva, hogy egy pasit irányítsanak, a riválissal nem tudnának elbánni. "

Én ha kell, addig rugdosom a "riválist", amig él, nekem nem probléma. És ezt párom is tudja. Ha kell, megölöm. Feldarabolom:)

Tibetben és más belső-ázsiai térségekben előfordul a többférjűség, amelyben általában férfi testvérpár vesz feleségül egy nőt, hogy így az asszony eltartásának, illetve a család fenntartásának gondját megoszthassák egymással.

Kína hegyvidéki tartományaiban létezik egy matriarchális elven szerveződő törzs, amely még csak nem is ismeri a házasság, férj, feleség fogalmát. A születő gyerekek eredeti családjukban maradnak, azaz az anya, saját anyjának, nagybátyjának és testvéreinek segítségével neveli fel gyermekét. A férfiak tehát soha nem saját gyermeküket nevelik, hanem lánytestvérük gyermekét, míg saját gyerekeik más családokban nevelkednek. Az együtt élők között, azaz a családon belül - mivel testvérek, illetve anyai ágú leszármazottak - nyilvánvalóan nincs szexuális kapcsolat, viszont értelem szerűen szexuális alapú féltékenység sincs. Minden fiatal szabadon teremthet szerelmi kapcsolatot, s biztos lehet benne, hogy születendő gyermeke családban fog felnőni. Igaz, apa nélkül, de egy szerető nagybácsi felügyeletével. A rendkívül eredeti koncepció hallatlanul nagy szabadságot kínál az egyén számára, és jó eséllyel biztosítja a gyermekek biztonságos felnevelését. Alapja természetesen a nők egyenjogúsága, sőt, az anyalevű szerveződés.

Mai szemmel ugyancsak furcsának tűnik az ókori görög kultúra intézményesült biszexualitása. A szigorúan patriarchális, archaikus családmodell egyik sajátos mellékterméke volt ez a jelenség. Hogy kialakulása milyen okokra vezethető vissza, azt legfeljebb csak sejtjük, ám olyannyira kötődik a család belső zártságához és kivételesen funkcionális jellegéhez, hogy végül is elválaszthatatlanul a családmodell részének kell tekinteni.

A legtöbb hellén közösségben a fiatal férfiak egy idősebb férfivel alakítottak ki, többnyire tartós viszonyt. Sok esetben az apa kérte fel valamelyik barátját, hogy gondoskodjon kamaszodó fia testi, lelki neveléséről. Hogy ki lehetett-e térni egy ilyen viszony elől, arról gyakorlatilag semmit nem tudunk, de feltételezhetjük, hogy aki nagyon akarta, elkerülhette. A többség nyilván a kulturális közeg részeként, magától értetődőnek tekintette.

Spártában még különösebb volt a helyzet, ott ugyanis az együtt élő, katonai fegyelemben nevelt fiatalok körében, szinte kötelező érvénnyel volt jelen az azonos neműek kapcsolata. Az állami vezetés nem csak, hogy jó szemmel nézte az ilyen viszonyok kialakulását, de erőteljesen támogatta is azt, mert úgy vélte, a harcmezőn jobban támogatják egymást, nagyobb bizalommal és nagyobb önfeláldozással küzdenek a párok. A férfiaknak, mielőtt megnősülhettek volna, azaz kb. harminc éves koruk előtt, gyakorlatilag nem volt alkalmuk arra, hogy nőkkel létesítsenek szerelmi-szexuális viszonyt.

Számtalan családmodellt vázolhatnék még, de céljaimhoz ennyi is elég. Jól látszik ugyanis e felsorolásból, hogy az általunk ismert és jónak képzelt polgári-viktoriánus családmodell se nem állandó, se nem kizárólagos. Amikor működésképtelenné válik, túl kell lépnünk rajta!

Netről szedtem de nagyon jó :D

Azért a másik nem is szólhat?:)

A többnejűség nem lenne gond, na de a többanyósság...jajj!