Mit kellene tennem, hogy leállítsam az utálkozókat?
körülbelül egy hónapja kezdett el komolyabban fájni a bal térdem, kértünk időpontot is az orvoshoz, de elég későre kaptunk, ezért apum beszélt a tesitanárommal, hogy kapjak addig felmentést, mert ha megerőltetem akkor annyira fáj, hogy nem tudok lábra állni. persze az osztálytársaim megtudták, nem is akartam titkolni, gondoltam úgyis megértik.
utána elkezdtek összesúgni a hátam mögött, folyton kibeszéltek, nagyon csúnya dolgokat mondtak rólam, de próbáltam nem foglalkozni vele. pár nap múlva a balesetire kellett mennem a lábammal, reménykedtem, hogy abbahagyják a folytonos szidást, mert már kezdett betelni a pohár. azóta minden nap kapok valami bántást, aminek a hatására sírva jövök haza. de aztán tegnap nagyon elfajult a dolog. tesi órám következett, de már az orvosi felmentéssel nem kellett tesizzek, és éppen a tornacipőmet vettem át, mikor meghallottam.
-jaj, majd én is beküldöm apucit, hogy könyörögjön felmentésért, mert bevertem a lábacskám! - *elvékonyított hanggal*
én: nyugodtan járhatsz helyettem CT-re, és mindenféle vizsgálatra!
-inkább megyek vizsgálatokra, csak hogy ne kelljen azt a rusnya pofádat lássam egész nap!
erre nem mondtam semmit, csak kimentem a mosdóba, és becsengetésig sírtam... elegem van. a barátaimat ellenem fordították, teljesen egyedül maradtam, pedig semmit sem tettem, csak egyszerűen fáj a lábam....
azóta szinte abba sem hagytam a sírást... rettegek a holnaptól....
segítsetek, nem tudom mit tehetnék :(
Utolsóval egyetértek. A gimi sem lesz jobb, csak ha szerencséd van. Engem általános iskolában és gimiben is szekáltak, általános iskolában hasonló dolgok miatt mint téged (egy évig voltam felmentve tesiből, 2 műtéten estem át, nem tudtam járni), nálam is ment hogy nem csinálok semmit, kis kedvenc stb. A gimi még tán rosszabb volt, kiégett kiscsajokkal körülvéve, tanulás nem ment nekik, hétfőnként beszélték meg mennyire rúgtak be a hétvégén (mindezt 14-16 évesen). Én meg tanultam, meg totál visszahúzódó voltam. Az egyetem már más, ott kb. tesznek magasról az emberek a másik magánügyeire, nem szekálnak semmiért, hisz itt mindannyiunknak egy a cél, hogy lediplomázzunk és legyen egy remek állásunk, nincs idő a másikat szapulni.
23N
"grindin', now I'm livin' how I supposed to, supposed to,
laughin' at you haters like I told you, told you..."
Épp a múlt héten volt a 10 éves általános iskolás osztálytalálkozóm. Engem általános iskolában mindig azzal b*szogattak, hogy vékony és kicsi voltam (fiú létemre 8.-ban 158 centi és 48 kg). Nem is akartam elmenni az osztálytalálkozóra, de aztán rávettem magam, azért, mert kíváncsi voltam, mi van másokkal. Megláttam azokat, akik b*szogattak anno, némelyikre rá se lehet ismerni, úgy fel van fújódva a képük az alkoholtól. Sokan többgyerekes anyák/apák, akik anno gazdag saládból származtak, most mind csórók és napról napra tengődnek. Én sosem voltam gazdag, de 23 éves koromra kitartó munkával elértem az álmom: lett egy saját stúdióm, és úgy dől a pénz, hogy lassan nem tudom, mit kezdjek vele. Csak mosolyogtam rajtuk, majd mikor hazaértem, a párom nem tudta, min nevetek... Elmeséltem neki is a dolgokat, és ő is jót derült.
Ezek az emberek ennyit érnek, most élvezik, hogy hatalmi fölényben vannak (hatalmi fölény? dehogyis, csordaszellem: bántsuk sokan azt, aki lehetne akár velünk egyenrangú is... de ha egyedül lennének, hozzád se mernének szólni) veled szemben. Sz*rd le őket, menj a saját kis utadon, aztán pár év múlva nevesd ki őket, mikor majd lecsúsznak a lejtőn... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!