Öngyilkoság? . Szerinteted igy el lehet menekülni a bajok elől? Van ki jó megoldásnaklátja? Ki hogy van vele :

Én azért vitatkoznék ezzel. Szerintem a szenvedéstől szabadulásnak jó módja lehet az öngyilkosság (pl ha egy börtönben kínoznak napok óta és csak idő kérdése, hogy mikor halsz meg, akkor lehet, hogy öngyilkossággal tudod siettetni a dolgot).

Persze ha valaki ilyen kérdést kiír, az nincs olyan állapotban, hogy számára az öngyilkosság legyen a megoldás, tehát abban egyetértek az előzővel, hogy ne tedd.

Az öngyilkosság kizárólag annak jelentheti a bajok megszűnését, aki elköveti. Aki meg itt marad, annak onnantól kezdődnek aztán csak az igazi bajok!

jó: megszűnik minden, nem kell folyton megfelelni, másnak lenni, soha többé nem kell semmivel sem foglalkozni. Úgy érezzük, már nem leszünk senkinek se a terhére, nem lesznek miattunk mérgesek többet. Levesszük a terhet a vállukról, aminek gondoljuk magunkat.

rossz: nem lehet visszacsinálni, a szeretteket egy életen át kitesszük a feldolgozhatatlan traumának, ami mentális problémákkal kezdődik, majd testi, szervi bajokkal folytatódik, esetleg gyógyszer vagy alkohol függőséghez vezet, ami miatt tönkremegy az egész család, mindenki megutál mindenkit,mindenki magában keresi a hibákat, amit nyilván talál is, ezáltal szar embernek érzi magát. Nem lesz többé felhőtlen öröm az ünnep, a családi tali, mert "mindig hiányzik valaki".

Az egész el lesz cseszve, ráadásul lemarad mindenről aki nincs itt...a nagy bulikról, szerelemről, boldogságról, sírásról, esküvőről, családról, gyerekről, unokáról...aki meg itt marad ilyenkor soha nem tud igazán boldog lenni, mert mindig arra gondol, milyen lenne, ha ő is itt lenne...

Biztos vagyok benne, ha a vagyonodat, az egészet elveszítenéd, és azokat is akiket szeretsz, akkor megkísérelnéd, hogy megöld magad.

Van ill. lehet egy olyan pillanat az életben, amikor nem látod a kiutat. A fenti is ilyen lehet.

A vagyon teljes elvesztése és a hajléktalanság önmagában jelent öngyilkos gondolatokat. Ha szeretteid körülvesznek és legalább egy támaszod van, akkor megláthatod a kiutat.

A halálos betegek, akik tudják, hogy már nem lehet küzdeni, érzik kiszáll belőlük az élet is gondolhatnak az öngyilkosságra.

Sok ember élete egy bizonyos szakaszában foglalkozik az öngyilkossággal, ha nincs mellette senki, aki visszatartaná, akkor elképzelhető hogy ez egyfajta menekülést jelent a bajok elől.

Ha csak tárgyilagosan nézem a kérdést, hát persze igen a válasz, egyértelmű. Ha csak a bajok vannak meg a szenvedés, akkor persze csak az öngyilkossággal lehet megmenekülni.

Más kérdés, hogy tényleg gondolni kéne a szerettekre, meg arra, hogy idővel talán újra boldog(abb) leszel, és megéri élni.

Érdekes a kérdés. Én úgy vagyok vele, hogy ezzel biztatom magam. Pont azért, hogy ha valami nagy és nehéz dolog áll előttem, hogy ha soha semmi nem sikerülne, ha ANNYIRA kilátástalan lenne előttem az élet, és más nem függne tőlem (magyarul nem lenne kiskorú gyerekem), mindig van kiút :) Persze még nem tettem (próbáltam) meg és jó eséllyel nem is fogom megtenni; sok rossz dolognak kell egyszerre megtörténnie ahhoz, hogy így elkeseredjek.

Ami meg az ittmaradottakat illeti: előttem is volt világ, és utánam is lesz. Anyukám azt mondta nekem egyszer, hogy nincs pótolhatatlan ember.