Élethosszig tartó tanulás, érvek ellene-mellette?

Attól függ mit. Ha olyat, ami érdekel, akkor arról az adott témáról úgyis mindig egyre többet akarsz tudni, tanulni, tehát nem lesz nyűg a tanulás, sőt, élvezetes lesz.

Ha meg olyasmiről kell tanulni, ami egyáltalán nem izgat, az persze kínszenvedés.

Az élethosszig tartó tanulás nem azt jelenti, hogy 70 éves korodig különféle egyetemre és tanfolyamokra jársz. Az iskolába járás időszaka a legtöbb ember éltében 25-30 éves kora között lezárul. A tanulás ezután is folytatódik, de nem az iskolapadban.

Az élethosszig tanulás arról szól, hogy mindig, mindenre nyitott vagy, az életed során mindig kész vagy megismerni új dolgokat. Semmitől sem zárkózol el olyan alapon, hogy "50 éve így csinálom, most már nem is fogok változtatni, így fogom csinálni életem végéig". Minden lehetőséget megragadsz a fejlődésre, folyamatosan szélesíted a látókörödet.

Ehhez azonban nincs szükség iskolára vagy tanfolyamokra. Az iskolák elvégzése utáni tanulás a mindennapi élet során történik, azáltal, hogy olvasol, művelődsz, beszélgetsz az emberekkel, meghallgatod őket. Hogy egyszerűen mindig, minden jó dologra nyitott vagy.

Azért van a dolognak némileg intézményesített formája is. Például könyvtárosoknál kötelező hétévente elvégezni valamilyen tanfolyamot. És ez nem is olyan nagy hülyeség: egy szakmába vágó, jól összeállított tanfolyam olyan célzott tudást ad, ami sokkal hatékonyabb tanulást tesz lehetővé, mint a beszélgetések.

De emellett nyilván elengedhetetlen az is, hogy az ember olvasson, tájékozódjon, menjen el szakmai rendezvényekre, konferenciákra, stb. Ez utóbbiak még a kapcsolati tőke építését is szolgálják, ami legalább annyira fontos a karrierben, mint maga a tanulás.