Mi lesz velem később, és a hozzám hasonló fiatalokkal?

Másodéves egyetemista vagyok, elég rosszul áll a szénám. Úgy jöttem el egyetemre, hogy felvettem a diák hitelt. Államin vagyok, a hitelt a kollégium finanszírozására vettem fel. Akkor úgy képzeltem el, hogy inkább ez, mint a diákmunka, és akkor rástartolok a tanulásra, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el, és ha sikerül elérnem az ösztöndíjat, leállítom a diákhitelt. Mivel se lusta, se hülye nem vagyok, és versenyképes szakra jelentkeztem, úgy tűnt érdemes így is belevágni. Az első félévben már látható volt, hogy vannak gondok. Hiába kerültem be, és hiába voltam szorgalmas, mivel gyenge középsuliból jöttem, sok dolog volt, amiről én akkor hallottam először. Volt sok hozzám hasonló is, és a főtárgyakból mind elvéreztünk rögtön az elején. Persze voltak olyanok is, akik szépen haladtak. Ekkor még nem adtam fel, végig vittem az évet és úgy ahogy de összeszedtem magam. Ez hozott annyi sikerélményt, hogy mostanáig nem bizonytalanodtam el. De mivel lassabban értem el idáig, mint kéne, bizonyos szabályok miatt megint erősen fenyeget a kibukás veszélye. Második év második felénél járok, ha most kibukom, elég nagy adóssággal és egy szimpla érettségivel maradok helyben. A testvérem példáján látom, aki egy jó szakmával rendelkezik és erősen pedálozik is, hogy legyen állása, hogy sehol nem kap munkát, még ő sem. Velem mi lesz? Nekem még szakmám sincs. Szégyenemre a szüleim nyakán fogok élni és anyámnak kell majd törlesztenie az én hitelemet. És mi van azokkal, akik így jártak és még a szüleikhez sem fordulhatnak? Mert olyan ismerőseim is vannak, akiknek olyan a családjuk, hogy 18 évesen szinte menekültek az otthoni terror elől? Nagyon kétsége vagyok esve, mi lesz így velünk?