Normális ha ennyire ki akarok békülni vele még ezek után is?

Megpróbálom röviden leírni. Arról van szó, hogy 2 éve költöztünk és akkor kint sétáltattam a kutyám egy közeli réten és ott ismertem meg egy lányt aki szintén kint volt a kutyáival. A szomszéd utcába lakik és többször összefutottunk, utána meg kitalálta, hogy vihetnénk együtt a kutyáinkat. Így is volt. (Ezen a réten amúgy több embert is megismertem, mert ide hordják a kutyákat elég sokan). Sokat beszélgettünk meg minden és egy idő után már minden nap beszéltünk legalább telefonon vagy a neten. Így később a legjobb barátnőm lett, mindent megbeszéltünk egymással mindenben nagyon jó tanácsokat adott és bármi volt rá számíthattam. (volt persze mellette rengeteg barátom) Na igen, de én 19 éves vagyok ő 23 és időközben elkezdett dolgozni.. Egyre kevesebbet beszéltünk, mert hogy nem ér rá a munka miatt. Én mindig megértettem, de volt olyan, hogy 2 hónapig nem is hallottam róla és ha én nem kerestem ő soha. Utána megint beszéltünk mondtam, hogy ez így nem lesz jó, azt mondta változtat, de semmi. Mostanában megint nagyon ritkán beszélünk és nem olyan rég történt valami olyan dolog amin kiborultam és senkinek nem mertem beszélni róla csak neki.(mivel idősebb meg érettebb benne tényleg meg lehet bízni) Énse tudom miért, de írtam neki és ő segített meg minden, de már nem személyesen. Kb. fél éve nem találkoztunk, a kutyáival se jár ki. Nekem nagyon hiányzik, a régi séták, a beszélgetések meg minden. És nagyon sokszor eszembe van, hogy milyen jó lenne ha olyan lenne a barátságunk mint régen. Van olyan, hogy jövök haza (arra járok haza ahol lakik) és eszembe jut, hogy de jó lenne ha véletlenül összefutnánk és megbeszélnénk. De persze látom, hogy ő nem akarja..csak nem tudom mikor fogok még egy ilyen barátnőt találni, mint ő. Mondom rengeteg barátnőm van rajta kívül, de mégis szeretném vele ezt megbeszélni. Szerintetek? Mit csinálnátok a helyembe?