Van egy barátom, akivel szinte mindig együtt lógok, de tegnap este nagyon kihúzta a gyufát nálam, mert a stílusa elég érdekes. Mit csináljak vele? Kerüljem a társaságát?

Nem nagyon értem, hogy miért vagy vele úgy egyáltalán jóban. Nekem sincs sok barátom, azért, amiért neked sem, mégis összeszedtem egy-két embert, akikkel - ha pl. vallási nézeteink nem is egyeznek - nagyjából megértjük egymást.

Bármilyen jellegű is a kapcsolatotok, nem tűnik túl kiegyensúlyozottnak, mintha a barátod másra vágyna, mint ami van neki: a népszerűbb egyének barátságára, ami ugyan felszínes lehet, de rá irányítja a figyelmet. Valójában nem akar mást, mint beleolvadni a tömegbe, a közösség részének érezni magát, ami ebben a korban nem is meglepő. Nem mindenki szeret elvonulni másoktól, nem mindenki szeret különbözni.

Nekem is van egy ilyen barátom egyébként. Nem találta és még mindig nem találja saját magát, a helyét a világban, csak sodródik az árral... Nem mondhatni, hogy boldog, hiába veszik körül újabban a népszerű emberek, akikre vágyott.

De hát az ember általában nem lehet az élet minden területén sikeres. Ha viszont nem veszi észre, hogy lehetne más módon is boldog, akkor nem tudsz rajta segíteni, mert itt ő az, aki segítségre szorul.

Az apja meg egy neveletlen fráter, a viselkedése legalábbis erre szolgál bizonyítékul.

Hidd el nekem, ez a barát 5 éven belül sehol sem lesz.

Néha jó valakivel beszélgetni, rendben, de attól még neked nem kell felmenned hozzájuk, ott lenni nálunk.

Más neveltetést kapott, szépen fejezted ki, hogy egy műveletlen családból származik, ami meglátszik rajta.

Rázni akarja a nemlétező rongyot, azért akar menőbekkel barátkozni.

Nekem is volt, és van ilyen "barátom". Akit néha olyan társaságban látom, ahova nem illik bele. De általában ezek a menő társaságok is tele vannak bunkókkal.

Én egy polgári családból származom. Apukán főorvos volt, anyukám tanár. Elmondható hogy művelt családból származtam, a neveltetésemen látszott is.

Két gimibe jártam. Egyik Budapesten, a korábbi pedig vidéken.

Vidéken szerettek, voltak hasonló családból származó gyerekek. Többnyire értelmiségi csalódból származott mindenki.

A pesti, tök ellenkező.

Kívülállónak tituláltak, nem nagyon vettek be maguk közé. Az osztályon belül, de mivel dohányoztam ezért több barátot szereztem más osztályokból, de a saját osztályom, pff az kegyetlen szar volt, tele aberrált, primitív emberekkel.

Mondhatni kitűntem közülük.

Ne magadban keresd a hibát, sajnos az emberek nagyon nagy része egy használhatatlan, primitív bunkó, csak előtudják adni magukat.