Miért lett ilyen felkapott dolog a kiégéssel, burnout-al foglalkozni?

Mert egyre stresszesebb, bizonytalanabb a világ, nagyobbak az elvárások, miközben nap, mint nap meg kell küzdenie az embernek a munkahelyéért, hogy ki tudja fizetni a hiteleit, hogy rendesen fel tudja nevelni a gyerekét, hogy el tudja látni idős szüleit, hogy ne dőljön romba a házassága, hogy ne árverezzék el a feje fölül a házat és ne kelljen kukáznia. Ilyen világot élünk. Nem csoda, ha sokan a tönk szélén vannak idegileg, és előbb-utóbb kijön rajtuk valamilyen formában. A nyugati világban ez nem tabutéma, nálunk főleg korábban az volt (és igazából még ma is az), mert egyrészt a közvélemény "hangyásnak" minősíti, ha valaki pszichiáterhez jár, és kiközösítik, másrészt pedig ha pár hétnél tovább távol marad a munkahelyéről, valószínűleg kirúgják. Németországban, Ausztriában elég támogatóan állnak hozzá a dologhoz, én is ismerek nem egy embert, aki átesett ilyen krízisen, és több havi kezelésre szorult. Nálunk is sok tízezer embert érint a probléma, de valószínűleg soha nem jutnak majd orvoshoz, hanem előbb-utóbb öngyilkosok lesznek, vagy elmegyógyintézetben kötnek ki.